de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Bevezetés
21 szetes, lényeges, szükséges, francia szövetségről a papság és nemesség között. A forradalom igen szomorú korszakában azt mondták : Ez a nemességnek megérdemelt elhomályosulása. De ő visszanyerd helyét. Ö el fog jutni oda, hogy egy napon kegyesen fogja átölelni a „Gryermekeket, kiket ölében sohse hordott.“ ') Mi körülbelül 20 év előtt mondatott, ma igazolva van. Ha a francia nemesség ujoncozásnak van alávetve, tőle függ óvakodni mindattól, mi benne az ősi nemzetségekre nézve szomoritó lehetne. Ha majd belátja, miért szükséges az, nem fog többé neki visszatetszeni, nem ártani ; ez azonban csak mellékesen s minden pontosabb részletezés nélkül legyen mondva.| Most visszatérek főtárgyamhoz, megjegyezvén, hogy az utolsó századnak vallás-ellenes nemzedéke minden keresztény igazság és intézmény, de főleg a sz. szék ellen fordult. Az összeesküdtek igen jól, s fájdalom, mindegyikünknél jobban tudták, hogy a kereszténység tökéletesen a souverain pápán alapszik. Ez ellen fordították tehát minden erejöket. Ha kath. kormányoknak határozottan keresztényellenes rendszabályokat terjesztettek volna elő, nemesebb indokok hiányában félelem vagy szégyen elégséges leendett azok visszautasítására ; a legravaszabb módon igyekeztek tehát a fejedelmeket hálójukba keríteni. „Ah! a legbölcsebb királyokat is kijátszó 11 á k !“ ff Ok nekik, a sz. széket minden trón természetes ellensége gyanánt tüntették fel ; körülfonták azt a rágalom és bizalmatlanság minden nemével ; egyenetlenséget iparkodtak létrehozni közte és az államjog között; nem feledkeztek meg arról sem, hogy a méltóság eszméjét a függetlenség eszméjére szorítsák. Mindennemű vakmerőség, erőszak, fondorkodás és beavatkozás által a szent szék politikáját gyanússá, lassúvá és rejtélyessé tevék; igy azután azon hibákról kezdék vádolni, melyeket nekik köszönhetett. Végre célt értek, és pedig ijesztő mérvben. A baj *) Considérations sur la France. Chap. X. §. 3.
