de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Negyedik könyv. A pápa viszonya az ugynevezett szakadár egyházakhoz fejezet
.336 mat, ezen nem eléggé bámult csodát. De pápa nélkül nincs igazi kereszténység ; pápa nélkül elveszíti az isteni intézet hatalmát, isteni jellegét és térítő erejét; pápa nélkül nem egyéb rendszernél, emberi hiedelemnél, mely képtelen arra, hogy a szivekbe hasson és azokat olyanokká módosítsa, hogy az ember a tudomány, az erkölcsösség és a polgárisodás nagyobb foka iránt fo- gékonynyá váljék. Mindazon souverainitás, melynek homlokát nem érinté a nagy pápa hatályos ujja, a többinél mindig alantabb fog állani úgy az uralkodási idők tartamát, mint méltóságának, kormányformáinak jellegét illetőleg. Mindazon, még keresztény nemzet is, mely nem érezte eléggé az alkotó cselekvést, szintén mindörökre a többi alatt fog állni, melyek különben minden tekintetben egyenlők, és mindazon nemzet, mely miután elnyerd az általános jegy benyomását, elszakadt, végre mégis érezni fogja, hogy valaminek híjával van, és a belátás, vagy szerencsétlenség előbb-utóbb vissza fogja vezérelni. Minden népre nézve van bizonyos titokszerü, de látható összefüggés az uralkodási idők tartama és a vallási elv tökéletesbülése között. Nincs király anép nevében, (von des V olkeswegen, lásd a német fordítást 149.1.,) minthogy a keresztény fejedelmek élete, az állásukkal járó különös esélyek dacára, átlagban hosszabb a többi emberénél ; és e tünemény annál feltűnőbbé válik, minél inkább pártfogolják az éltető hitvallást; mert létezhet több, vagy kevesebb souverainitás ép úgy, mint több, vagy kevesebb nemesség.') l l) Minthogy a nemesség nem egyéb, mint kinövése a souverainitás n a k, MAGNUM IOVIS INCREMENTUM kicsinyben, anyjának minden jellemvonását utánozza, és többé kevésbé ép oly gyarló, mint az. Mert hibáznánk, liaazt liinnők,hogy az uralkodók,sajátlagszólván, nemessé tennének valakit; ok csak a természetes nemességet szentesíthetik. A valódi nemesség;ö a papságrokona,ésnem szűnik meg azt védeni. Appius Claudius igy kiáltott fel a római tanácsban : „A vallás a patríciusoké, AUSPICIA SUNT PATRUM.“ És Bordaloue, tizennégy századdal később igy szólt keresztény szószéken : „A szentség, hogy kitűnjék, nem talál a nagyságnál alkalmasabb alapra.“ (Serai, sur la Concep. p. 11.) Ez ugyanegy, mindkét részről a század színeibe takart eszme. Jaj a népnek, melyben a nemesek eltérnek a nemzeti dogmáktól ! Franciaország, mely jóban roszban egyaránt adott nagy példákat, kevéssel ezelőtt bizonyította ezt be a világnak ; mert a bacchánsnő, kit francia forradalomnak neveznek, és ki eddig csak ruháit váltogatta, a francia