de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

309 §• IU­Politikai elmélkedések. Népesedés. A tévely, mely erejét mindig a megtámadott igazság fon­tosságához aránylag megkettőzteti, egészen kimerült a papi nőt­kiyül az is bizonyos ájtatos érzelmet gerjeszt, ha az ember fölébredvén egyik oldalról gyermekei kis bölcsőjét látja s a vánkoson maga mellett alvó anyjok kedves és tiszteletreméltó fejét. Azonban hova tűntek a magános elmélke­dések, a titokteljes álmák, a fönséges viharok, midőn az Isten s az ember küz­dött bennünk ?“ Az, kisohasem virrasztóit könyek között, ki soha sem áztatta ágyát könyeivel, az nem ismer té­ged, oh égi hatalo m.“ (Goothe, Wilhemmeister). Továbbá bizonyos katholikus utazót hozunk föl, ki a föld egyik részén meggyőződött arról, mily csodás következményei volnának az egyházi nőt­lenség eltörlésének. Lényeges az örmény papságnál, hogy megengedtetik, sőt kötel­mévé tétetik az egyszerű papnak házasságra lépni. Minden Deader- n e k, kik az egyházi szolgálat azon osztályát képezik, mely nálunk a vica- riusoknak és plébánosoknak felel meg, megvan a maga Eretogui n-je ; igy hivják a pap nejét. Összehasonlítva még világi szempontból is a papság e ré­szét a mienkkel, ezerszer gondoltam arra, hogy a papi nőtlenség ellenzőinek és ellenségeinek legjobb válasz lenne lefesteni elüttök nehány vonással a há­zas papok állapotát keleten. Igen könnyű vitázóinknak különösen a katholi­kus fegyelem legdicséretesb szabálya ellen kikelni, minthogy ők a dolgokat francia szempontból Ítélik meg, és hozzá vannak szokva, hogy szemeik előtt müveit buzgó és szabályos viseletű papság példája legyen. Ok esztelenül azt képzelik, hogy a házasság ezen tulajdonságoknak mintegy kiegészítése volna minthogy a gazdászok közönséges beszéd módja szerént egyedül a társa­dalmi haszon érdemét csatolja a papi jelleghez. Ók nem tudják, hogy akkor a pap, nejével gyermekeivel és minden családi szükségleteivel a társadalomra nézve súlyos teherré válnék, a helyett, hogy azt megkönnyítené és neki minden földi bilincstől és testi köteléktől menten magát folytonosan visszatartaná ; és ha nem is gondolna magára, legalább nem feledkezhetnék meg azokról, kiket a gondviselés vagy a természet reá bízott. Ne hozzák fel nekünk itt a protestáns községek példáját : mert a kettő közt semmi közös sincs. A Protestantismus, mint ügyes hitvitázók bebizonyí- ták, nem bírhat isteiti tisztelettel és folytonosan hanyatthomlok rohan vissza a deismusba. A pásztor oly ember, kiDek minden kötelessége abból áll, hogy hetenként egyszer a szószékre lépvén ott felolvasást tartson, mit otthon is mindenki megtehet, s azt spiritualistikus és bettiszerénti értelelemben magya­rázza, mit mindenki szabadon elfogadhat vagy elvethet. Ott tehát nincs egy­házi szolgálat és a papság oly felolvasói állás, mely sokkal kényelmesebb és előnyösebb, mint a polgármesteri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom