de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
298 képviseletből, s bogy azt onnan mindenkorra távoltartsák, történeti elménckedéssel élnek, melyet a törvényhozó hatalomnak csak egy lehellete is már rég eltávolított volna, ha azt a közvélemény szembetünőleg vissza nem utasítaná. A rend nem csak a köztiszteletben sülyedt, de már maga magában sem bízik. Gyakran megtörtént, hogy az angol pap zavarba hozatva saját állása által, a nyilvános iratokban kitörülé amaz alkalmatlan betűt '), mely neve elé téve, méltóságát jelzé. Az is gyakran megtörtént, hogy világi, sőt néha katonai öltönyben mulattatá hetyke kardjával a külföld termeit. Azon korban, midőn Angolországban a katholikusok emancipatiója kérdését oly nagy zajjal s ünnepélyességgel tárgyalták (1805-ben) a parlamentben oly keserűséggel, keménységgel és leplezetlen bizalmatlansággal szóltak a papságról, hogy az idegenek sokkal inkább megütköztek, mint a hallgatók. *) Ez érzelmet tán egy angol sem fejezte ki erőteljesebben, mint ugyanazon nemzet egyik papja, King tudor, ki igen ér dekes adomát hagyott hátra számunkra. „Az angolegyháznak — úgymond ő — mi sem ártott inkább, mint püspökeinek fösvénysége s nagyravágyása. Chaudler, Willis, Potter, Gibson, Sherlock rendkívüli gazdagságban haltak meg, némelyek közölök 100 ezer guineánál többet hagytak hátra ....... Ok igen nagy hittudósok lehettek, azonban a jó keresztény cim épen nem illette meg őket. Az arany, melyet családaik meggazdagí- tására összehalmoztak : Istené, az egyházé és a szegényeké volt. .... Nem csekély szerencsétlenség volt Angolországban a kereszténységre nézve papságunknak a házassági engedély, miután a reformatio elszakított bennünket a pápaságtól; mert ebből az keletkezett, minek szükségkép be kelle következnie, s a mit már előre kellett volna látni. Ezen időtől fogva egyházfér*) R. a Révér en cl-nek kezdőbetűje. 2) Az alsóház egyik tagja azonban mégis megjegyzé, hogy az egyházi rend ellen táplált ezen általános gyűlöletben valami megdöbbentő van. Ha nem csalódom, e tag M. Scéphens volt; de minthogy e pont fölött nincs Írott jegyzetem, nem állítok egyebet, mint, hogy az említett megjegyzés csakugyan eléfordult.
