de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
293 egyenek nem tartóztathatják meg magukat az óhajtott házasságtól és ná 1 ok j obbak és méltóbbak nem találhatók: az egyház azokat, kik magukat meg nem tartóztatják, miután nősültek, inkább esetlegesen, mint választás utján veszi föl az egyházi rendbe. J) Ki ne csodálkoznék oly ember Ítéletén, ki állásánál fogva a dolgokat egészen közelről láthatta, és mégis annyira ellensége a katholikus rendszernek ? > Ámbár nem örömest hivatkozom az ellenkező rendszer következményeire, mindazáltal nem mellőzhetem azon észrevételt, hogy e papságnak épen semmi behatása sincs az ember lelkiismeretére. Ama csodálatos varázserő, mely Theodo- siust a templom-ajtónál, Attilát Róma kapuja, és XIV. Lajost az oltár előtt megállttá ; ama még csodálatosb hatalom, mely megkövült szivet meglágyítani s életre hozni képes ; mely a palotákba hat, hogy az érzéketlen vagy szórakozott gazdagok aranyát elragadván, azt a szükölködők közt kioszthassa ; mely szembeszáll mindennel, legyőz mindent, mihelyt valamely lélek vigasztalásáról vagy megszabadításáról van szó; mely csen- • desen behat a lelkiismeretekbe, hogy ott a szomorú titkokat kikutassa s a vétket gyökerestől kiirtsa; a szent egyesületek ama fáradhatlan közvetítője és őre ; az önkénynek nem kevésbé tevékeny ellensége; ama hatalom, moly kegyes gyöngeség nélkül, félelmes s mégis szeretetteljes; az ész, jámborság, tisztelet, szóval, minden emberi erő megbecsülhetlen támasza, mihelyt ezek bevallják tehetetleuségöket ; a kibékülés, elégtétel, vissza') Quo quidem cognito non quidem difficile intellectu, au et quo modo doctoribus Ecclesiae permissa sint conjugia. Scilicet, mea quidem sententia, non permissa unquam, praeterquam si necessitas obvenerit, eaque magna ; uti, sicuti ii, (sic) qui ad hoc munus praesto sunt ab usu matrimonii temperare sibi nequeant atque hoc expetant, meliores dignioresque desint : ideoque Ecclesia tales intemperantes, postquam uxores duxerint, casu potius non delectu, sacro ordini adsciscat. (Met. Arch. Twer. liber historicus etc. Cap. I. p. 5.) Jól meg kell jegyeznünk, hogy az érsek a jelen időben beszél és hogy nyilván saját egyházának szokásait tartja szem előtt, úgy a mint azokat idejében látta. Ezen görög jóslat kétségkivtilivé válik : //oXÀwr àvià%ioç aAAojv,
