de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

289

többé a k o n s u 1 o k, hanem saját férjeik sorrendje szerént s z á m í t a ni o k“, két főrangú személy, Pollion és Agrippa vetélkednek azon tisztelet fölött, melyikük adjon az államnak vesztaszüzet. Az elsőséget Pollion leánya nyéré el, egyedül azért, mert anyjának csak egy f é r j e V o 11, Agrippa ellenben nejétől történt elválása által homályt vetet t házára. 2)

Hallot-e valaki ily rendkívüli dolgot ? Hogyan és miképen jöttek tehát e korbeli rómaiak a házasság sérthetlensége s a tisztaság és oltár közt való természetes frigy eszméjére ? Honnan vették azt, hogy a nejétől elvált férfi leánya, ámbár törvényes születésű s személyére nézve feddhetlen, mindazáltal méltatlan az oltárhoz ? Ezen eszmének szükségkép az emberi természet oly elvein kell alapulnia, melyek az emberrel egykoruak és annak, úgyszólván, alkatrészét képezik.

2- §•

A papság méltósága.

Így tehát az egész világ soha sem szűnt meg tanúskodni e nagy igazságok mellett : 1) hogy a tisztaság kitűnő érdem; 2) pedig, hogy az önmegtartóztatás természetes szövetségben áll minden vallási, de leginkább papi foglalkozással.

A kereszténység tehát papjait a nőtlenség törvénye alá vetvén, csak természeti eszmének hódolt, megtisztítá azt minden tévelytől, isteni szentesítéssel ruházta föl és magasztos fegyelmi törvénynyé emelte. De ezen isteni törvénynek hatalmasan ellenszegült az emberi természet, melyet csak a pápák hajt- liatlan mindenhatósága győzhetett le. Kiváltkép a barbár századokban csak VII. Gergely győzhetlen karja menthető meg a papságot. Emlékezzünk vissza, hogy a kánoni jog törvénykönyvében ily cimii fejezet is található : D e filiis presbyte') HuíSúioig 2'//A XI fl y (Diog. Laërt. lib. VII. §, 10.)

*) Praelata est Pollionis filia non ob aliud, quam quod mater ejus in eodem conjugio manebat. Nam Agrippa dissidio domum imminuerat. (Tacit. Ann. II. 8.)

19