de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

285

Mindenki ismeri a Ceres, Bacchus és Isis szolgálatában előirt böjtölési módot ; és a remekírók minden művében találunk panaszokra, melyeket a szerelemköltők ezen istenek ellen intéztek követeléseik miatt. Ovid komolyan panaszkodik, hogy Tibullus szeretői nem liosszabíthatták meg ennek életét az által, hogy néha megváltak tőle;1) kisértetbejöttaz istenek létét kétségbevonni, kik a jó embereket meghalni engedik;* 2) sőt annyira megy, hogy i g y szól: élj jámborul és jámborul fogsz m e g h a 1 n i.3 4)

Más helyütt az általános önmegtartóztatást említi, mely Ceres ünnepe évfordulását jelenti ; *) a többit, mint mellékdolgot elhallgatja.

Bacchus, e vidám istenség, e főpontra nézve szintoly kér- lelhetlen, mint Ceres. A bacchusi titkok előestéjén Hercules és Omphale alávetik magukat e szigorú törvénynek ; m ért másnap hajnal hasadtával tisztáknak kell lenniök, hogy áldozhassanak;5) és e költői elbeszélés az általá’) Quid vos saera juvant ? quid nunc Aegyptia prosunt Sistra ? quid in vacuo secubuisse toro ?

(Ovid. Am. lib. III. et IX.)

*) Quum rapiant mala fata bonos (ignoscite fasso),

Sollicitor nullos esse putare Deos.

(Ovid. Am. III. IX. ; 35 36.)

8) Vive pius, moriere pius ; cole sacra colentem Mors gravis a templis in cava busta trahot.

(Ugyanott 37 — 38.)

Az istenek tehát kimenthetlenek voltak, hogy oly szenteket, mint Tibull, meghalni engedtek. Még Parisban sem okoskodhatnának jobban. Azonban e túlzások közt ott világlanak az örök hitágazatok. 1) Önmegtartóztatások, lemondások, áldozatok mások üdvéért ; 2) Jámborság, érdem a megtartóztatásban.

4) Annua venerant Cerealis tempora festi,

Secnbat in vacuo sola puella toro.

(Am. III. X. 1. 2.)

5) Sic epulis functi, sic dant sua corpora somno,

Et positis juxta secubuere toris.

Causa, repertori vitis, quia sacra parabant,

Quae facerent purae, cum foret orta dies.

(Fast. II. 325 et sequ.)