de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Előszó a második kiadáshoz

VII

hogy minden hatalmasság csupán társadalmi törvényeknél fogva saját természetéből csalhatlan ; s hogy maguk a felsőbb törvényszékek is élvezik e kiváltságot, mely nélkül kormányzás nem is volna lehetséges.

Ez elvitázhatlan elvből kiindulva mondá: „Minthogy a hatalmasság természeténél fogva csalhatlan, Isten nem tett egyebet, mint hogy e törvényt istenivé emelé, átvivén azt egyházába, mely a hatalmasság minden törvényének alávetett társulat.

Ha tehát önök a csalhatlanságot a világi hatalmasságoknál is, hol pedig nincs meg, feltételezni kényszerülve vannak, különben a társadalom felbomlását kellene szemlélniük, mikép vonakodhatnak azt elismerni a szellemi hatalmasságnál, melynek mérhetlen előnye van amazok fölött, mert mig egy részen e nagy kiváltság emberi föltevésekre támaszkodik, a másikon isteni Ígéreteken alapul.“ ')

Másutt ismét müvében a csalhatlanságot sz. Péter széke nagyszerű és isteni kiváltságának nevezi. * 2)

Végül panaszkodik, és pedig mint hallá, feltűnő módon, azokra, kik a csalhatlanságra vonatkozó hit korát akarták nekünk felmutatni. 3)

Mind e helyek neki elég világosaknak tűnnek fel. Ha mindazáltal szerző, valamely igazságra túlságosan támaszkodva, ama gyanút keltheté, hogy egy másikról megfeledkezett (mi nálánál nagyobb férfiakkal is megtörtént), azzal kecsegteti magát, hogy a fönebb mondottak után semmi kételyt sem fog hagyni elveit illetőleg. O nem hiszi végre, hogy jóakaratu emberekkel

V 1. könyv. XIX. fej.

2) 1. könyv. XV. fej.

3) 1. könyv. I. fej.