de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Előszó az első kiadáshoz
IV egyszerű kiadók csak annyit jegyzünk meg, hogy a franciának hitt tan ellen vitt küzdelemben nehéz lett volna nemzetünknek több ragaszkodást és több becsülést tanúsítani a francia papság irányában. Egyébiránt most már nem az a kérdés, vájjon kell-e védeni ily véleményt, mert g a 11 i k a n, és ostromolni egy másikat, mert ultramontán. Az igazság kereséséről van szó, bármelyik részen legyen is; arról van szó, hogy azt feltaláljuk, és hozzá ragaszkodjunk és pedig annál erősebben, minél több szükségünk van rá, mint volt valaha. A kath. világnak kell-e elfogadni hittudósaink véleményeit, vagy pedig ezek kötelesek-e véleményeiket alárendelni a kath. világéinak? Ez oly kérdés, melyet meg kell vitatni, nem többé franciák, olaszok, németek stb. között nemzetiségi s nevelési előítéletek szerént, hanem keresztények között szeretettel és gyöngédséggel s az igazi ösvény megismerésének legönzéstelenebb vágyával, hogy reá térvén soha többé el ne hagyjuk. Soha nagyobb, általánosabb, sürgetőbb érdek nem követelte annyira a szellem megfeszítését, a szív egyenességét és a szenvedélyek nyugalmát. „Mióta a népek a királyoknál nagyobb tekintélyt nem ismernek, azoktól önmagukhoz folyamodtak.“ *) A sz. Írásnak a hatalom eredetéről szóló tana helyébe a bölcsészet a nép-felső séget helyezte. A szakadások, eretnekságek, melyek a 16 sz. az egyházat pusztitották, előkésziték az utat, vagy jobban mondva becsusztatták az elmékbe e szörnydogmát. A nagy viszályok, ha szabad igy beszélnünk, melyek a kath. egyházban támadtak, nem rontották ugyan meg *) Theorie du pouvoir, tom. U. p. 289.
