de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Előszó az első kiadáshoz

II retet e csodálatos összhangzásában, úgy látszik, egy Író­nak sem jutott eszébe a pápai hatalom által a társa­dalmi rend alkotására és föntartására gyakorlott befo­lyást legvégső rétegeiben fölkutatni és ugyané hatalom fontosságát kimutatni arra nézve, hogy a haladás, igazi alapjaira, melyeket az újabb istentelen korszellem ösz- szezúzott vagy helyéből kimozdított, visszahelyeztessék. Tudtunkkal senki sem vette még tekintetbe a pápát úgy, mint az egész kereszténység egyedüli képviselőjét. író még nem emelkedett azon kellő magasságra, hogy a történelmet eme szellemben tanul­mányozta volna, s még nem jutott eszébe senkinek a pápai tekintélyt századokon át szemmel tartani és el­oszlatni azon komor fellegeket, melyeket előítélet, hiba és szenvedély azon vétkes szándékkal, hogy azt nekünk is­meretlenné tegyék, folytonosan körülhalmozták, s végre még nem jutott eszébe senkinek azt olyannak tüntetni fel, milyen csakugyan az minden összeköttetésében, és működésének szükségességét oly kézzelfoghatóvá tenni, hogy minden őszinte és vallásos lélek azon következte­tésre érezze magát kényszerítve, hogy Pápa nélkül nincs kereszténység, következőleg a tár­sadalom szivén meg van sebesitve. E magasztos eszmének kifejtése azon férfiúnak vala föntartva, ki a forradalmi napok kezdetén Franciaor­szág fölött elmélkedett ; J) és ki jövőnket ép oly élesen átgondolt, mint ékesen irt könyvecskében lefestvén, ko­rának legjobb irói és a jelenkor legélesebb látású poli­tikusai között nyert helyet. — Szerénte a pápa, ha sza­bad úgy szólnunk, maga a megtestesült égé 1 y. *) *) Considérations sur la France ; Genf 1797. Pária 1798. és 1814. Lyon 1830.

Next

/
Oldalképek
Tartalom