de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

127 Franciaország nem kevéssé növelte a bajt, a mennyiben nagyrészt beengedte magát kevertetni az esztelenségekbe. A német túlzók aztán megtették, a mi még hátra volt. Végre az Alpokon túl Rómát illetőleg oly szilárd, bár alapjában hamis vélemény támadt, hogy nem könnyű munka csak megértetni is az emberekkel, mi voltaképen a dolog lényege. A pápának a lelkek fölött gyakorolt e félelmes jogható­sága, nem szárnyalja túl az apostoli hitvallás korlátáit; a kör tehát, mint mindenki láthatja, nem végtelen, s az emberi szel­lemnek még elég gyakorlati tere maradt e szentelt' határvo­nalon kivül. Mi a fegyelmet illeti, az általános vagy helyi. Az első nincs igen kiterjesztve; mert igen kevés oly pont van, mely egészen általános volna, s meg ne változtathatnék a nélkül, hogy veszélyeztetné a vallás lényegét. A másik részletes körül­ményektől , helytől, kiváltságoktól stb. függ. De tudva van, hogy a szent szék mind az egyik, mind a másik pontban vala­mennyi egyház iránt mindenkor igen engedékeny volt; igen gyakran, sőt majd mindig ő maga előzte meg szükségeiket és kívánalmaikat. Mi érdeke is lenne a pápának a közösségébe gyűlt nemzeteket hiába boszantani ? Ezenfölül van a nyugoti szellemben bizonyos, nem tudom, mily éles értelem, mily gyöngéd és biztos bánásmód, mely min­den egyebet mellőzve, mindenütt a dolog lényegét kutatja. Ez különösen a vallási formákban vagy szertartásokban látható, melyeknél a római egyház mindenkor a képzelhető legnagyobb engedékenységgel járt el. Tetszett például Istennek, hogy az az emberi újjászületés műve a viz külső jeléhez legyen kötve, oly okoknál fogva, melyek semmi áron sem önkényesek, sőt el­lenkezőleg igen mély alapokon nyugszanak, s a komoly kuta­ugyanazon időben két külön helyen való jelenlétének hitágazatát, a nél­kül, hogy azon csalhatlan személy tekintélyén kivül, mely nekik azt min­den kutatás nélkül hinni parancsolja, másra szükségök volna.“ (Locke, sur 1’ Entend, hum. IX. könyv XXXIII. fej. 17. szak.). A francia olvasókat fi­gyelmeztetnünk kell , hogy ezen hely csak az angol szövegben található. Coste, jóllehet protestáns, ezen bárgyuságot kissé túlságosnak találván, nem fordította le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom