de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
123 sák, a gyöngéd lelkiismereteket megzavarják, s a gonoszakat felbátorítsák. Fénelon világosabban fejezte ki magát, mikor saját ügyében monda : A pápa szólt; a püspököknek minden további vitatás tiltva van; ők tisztán és egyszerűen tartoznak elismerni és elfogadni a határozató t.1) így beszél a kath. elme ; ez őszinte és elfogulatlan tudósaink egyhangú beszéde. De midőn a legnagyobb férfiak egyike, kik az egyházra fényt árasztottak, ez alapelvet a különben nem egy védeszközzel rendelkező emberi gőgre nézve oly rettenetes alkalommal mondja ki : ez egyike a legnagyszerűbb és felbáto- rítóbb jeleneteknek, milyet valaha a rettenthetlen okosság a gyönge emberi természet elé tárhatott. Fénelon érzé, hogy nem állhat ellen a nélkül, hogy az egység egyetlen főelvét meg nem ingatná ; s az ő engedelmessége a gőg minden álokoskodását, bármi névvel törekedjenek is azokat támogatni jobban megcáfolja, mint bizonyító okai. Láttuk tehát, mikép védik a magdeburgi centuriatorok előlegesen Bossuet ellen a pápát ; halljuk most a gallikán egyház szabadságainak fél protestáns összeállítóját, hogyan cáfolja meg ő is előlegesen azon elveket, melyek az egységet felbontják. „Az egyházak különös elveinek, mond ő, csak a dolgok rendes folyásában lehet helyök; a pápa olykor fölötte áll e szabályoknak, a hitet és vallást érdeklő fontos alkalmak ismeretében és eldöntésében.“2) Fleury, kit közvetítő gyanánt lehet tekinteni Pithon és- Bellarmin között, épen igy beszél. Midőn, úgymond, a kánonok megőrzéséről, és szabályok megtartásáról ') „Le Pape ayant jugé cette cause (les Maximes des saints), les Evêques de la province, quoique juges naturels de la doctrine, ne peuvent dans la présente assemblée et dans les circonstances de ce cas particulier, porter aucun jugement, qu’un jugement de simple adhésion á celui du Saint-Siège, et d’acceptation de sa constitution.“ Fénelon á son assemblée provinciale des Evêques, 1699. Dans les Mémoires du clergé, tom. I. p. 461. 2) Pithon Péter, szerkesztményének XLYI. cikkében. — Ezen iró protestáns volt, s csak a szent Bertalan éj után tért vissza az egyház kebelébe.
