de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
121 Fölséges ! Különösen a záradék bámulandó. De miért vonakodnék a nagy ember ugyanazon alapelveket, melyeket a világi monarchiában szenteknek és sérthetleneknek nyilvánít, az istenire átvinni ? Ha valaki a francia király hatalmának akart volna korlátokat szabni, ellene bizonyos régi törvényeket fölhozni s kijelenteni, hogy szívesen engedelmeskednek neki, csak azt az egyet kérik, hogy a törvények szer ént kormányozzon: milyen lármát ütött volna a Politique sacrée szerzője? A fejedelem — úgymond — kinek sem tartozik számot adni arról, mit rendel. E föltétien hatalom nélkül sem a jót előmozdítani, sem a roszat megakadályozni nem képes ; hatalmának olyannak kell lennie, mely alól kimenekülhetni senkinek se legyen reménye. .... Ha a fejedelem Ítéletét kimondta, további Ítéletnek nincs helye; ezért mondja Sirák fia (8. fej. 17. v.) : Ne Ítélj a biró ellen, annál kevésbé a legfőbb biró ellen, ki a király ; s az ok, melyet felhoz, ez: mert ő igazságosság szer ént ítél. Nem mintha mindig a szerént Ítélne, hanem, mivel fölteszik róla, hogy a szerént Ítél, s mert utána Ítélni, vagy az ő Ítéletét átnézni kinek sincs joga. Szükség tehát a fejedelmeknek úgy engedelmeskedni, mint magának az igazságosságnak, különben ily ügyek rendjét, végét megállapítani soha sem lehetne .... Maga a fejedelem újra jóvá teheti előbb elkövetett s később fölismert hibáját ; de itt tekintélye ellen más eszköz nincs, mint saját tekintélye“ '). Én a kitűnő szerző ellen e percben mit sem szólok ; csak arra kérem, hogy azon törvények szerént ítéljen, melyeket önmaga állított, ügy hiszem mitsem vétünk az őt megillető tisztelet ellen, ha saját eszméire utaljuk. A pápafejedelemre rótt azon kötelezettség, mely szerént ő csak a kánonok értelmében Ítéljen, ha mint engedelmességi föltét hozatik föl, — nem más, mint igazi gyermekeskedés, a neveket kell megváltoztatni. „Tantum contende in monarchia, quantum principi tuo praebere potes. Quum persuaderi princeps nequit, cogi fas esse non arbitror.“ (Cic. ad. fám. I. 7.) ‘J Polit, tirée de 1’ Ecriture, in 4. Paris, 1790, p. 118, 120.
