de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

109

ügyében intézett vádiratában, mely typus azon kor második császári balgasága volt.

Hogyan képzelhető tehát, hogy ezen és annyi más, ugyan- ily nemű vitatkozások nem hivatkoznak nyilvánosan Honorius határozataira, ha azokat már akkor is úgy tekintették, mint a monotheletismusnak k edvezőket.

Tegyük hozzá, hogy, ha a pápa Sergius nyilatkozata után is hallgatott volna : akkor e hallgatásból kétségkívül okoskodhatunk, és azt leveleinek bűnös magyarázatául tekinthetjük ; azonban ellenkezőleg, mig ő élt, nem szűnt meg Sergius ellen kikelni, őt fenyegetni, egyházi átokkal sújtani. Ez érdekes ténynek konstantinápolyi sz. Maximus is hiteles tanúja. Nevetnünk kell — úgymond — vagy inkább sírnunk e szerencsétlenek (Sergius és Pyrrhus) látására, kik az istentelenek thesis mellett állítólagos határozatokat mernek felhozni, s megkísértik a nagy Hono- riust sorukba rántani, és az emberek előtt ezen a hit dolgában kitűnő férfiúnak tekintélyével takarózni. Vájjon honnan meríthettek e c s a- lók annyi vakmerőséget? Melyik jámbor és igaz hitü, melyik püspök, melyik egyház nem esedezett előttök, hogy hagyják el az eretnekséget; de különösen mit nem tett a boldogult Honorius.1)

' r

íme be kell vallanunk, ez különös eretnek ! Es sz. Márton pápa, 655-ben halt meg, még utrechti Arnoldhoz intézett levelében igy szól : a szentszék nem szűnt meg őket

') Quae hős (Monothelitas) non rogavit Ecclesia, etc. quid autem et divinus Honorius (S. Max. Mart. Epist. ad Petrum illustrem apud Syrm. ubi supra.p. 489.) E levélolvasása nagy figyelmet kivan, mert mi csak latin fordításának vagyunk birtokában, mely oly görögtől származott, ki nem tudott latinul. Nemcsak a latin phrasis rendkívül zavart: hanem azonkívül a fordító kénye kedve szerént gyártja a latin szavakat, mint pl. ezen mondatban : nec adversus apostolicam sedem mentiri pigritati sunt, hol a fordító ezen szót pigritari nyilván ennek kifejezésére használta,

minthogy az annak megfelelő latin nem jutott eszébe. O bizonyosan nem tudta e latin szót pigror; pigritor vagy pigrito a legközönségesebb latin- ságban dívott. (De innit. Christ. Lib. I. cap. XXV, n. 8.)