de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
107 Orsi még határozottabban szól, és még többet követel. ') Az olasz könyvekben tömegesen kínálkoznak hasonló tanúbizonyságok, sed Graecis incognita qui sua tantum mirantur. Az egyedüli pápa, ki jogos kételyekre adhat okot, nem annyira hibáit tekintve, mint inkább, mivel egyházi átokkal sujta- tott : az Honrius. De ugyan mit jelent egy embernek, egy pápának elitéltetése, midőn az átok reá halála után 42 évvel mondatott ki ? Egyik azon szerencsétlen álbölcsek közöl, kik oly gyakran gyalázzák meg a konstantinápolyi patriarkalis széket, az egyház és a józan ész egyik ostora, t. i. Sergius konstantinápolyi pátriárka, a VII. század elején azon gondolatra jött, hogy megkér-, dezze, vájj on Krisztusban két akarat volt-e? Tagadó választ óhajtván, kétértelmű szavakkal fordult Honorius pápához. A pápa, ki nem vette észre a tőrt, azt gendolá, hogy két emberi akaratról van szó, t. i. azon kettős törvényről, mely szerencsétlen természetünk átka, és mely Üdvözítőnktől minden esetre távol volt. Honorius azon kivtil talán még túlhajtván a szent szék azon általános elvét, melynél fogva minden uj kérdést és elhamarkodott Ítéletet kerül, azt kívánta, hogy szó se legyen két akaratról, és ezen értelemben irt Sergiusnak, mi által oly hibát követett el, mely kormánybotlásnak nevezhető, mert, ha itt hibázott, úgy ez csak a kormányzás és okosság törvényei ellen történt. Ha úgy akarjuk, roszul számított, nem látta be azon gazdálkodó eljárásnak, melyet követhetni vélt, szomorú következményeit ; de mindebben nem látható egy hitágazat sérelme sem, sem valamely theologiai hiba. Hogy Honorius az általunk föltett értelemben vette e kérdést, azt legelőször ugyanazon embernek határozott és dönthetlen tanutétele által bizonyította be, kinek tollával élt a Sergiushoz szóló levél megírásában. Sympon János apátot értem, ki Honorius halála után három év múlva igy ir Heraklius fiához, Konstantin császárhoz : Midőn azt mondtuk, hogy az Urban csak egy akarat van, legkevésbé sem vettük tekintetbe kettős természetét, hanem csak emberségét. Midőn Sergius tulajdonkép azt védte, hogy romanum Pontificem infallibilem non agnosci. Voy. la note de Mansi, dans l’ouvrage cité, p. 568. *) Orsi, tom. I. lib. III., cap. XXVI. pag. 118.
