de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
96 hány hittudós a zsinatok tárgyában magáévá tön, és mely főleg egyetlen s épen ezért roszul értett és roszul magyarázott tényre van alapítva. Ok fejtegetik a csalhatatlanság fődogmáját, elrejtvén a forrást, hol azt keresni kell. XIV. FEJEZET. A pápák határzatai ellen emelt egyik különös nehézség megvizsgálása. A pápák hittani határzatai mindig törvényekül tekintettek az egyházban. A pápai fönhatóság ellenei miután e nagy tényt nem tagadhatták, saját véleményök szerént igyekeztek azt értelmezni , állítván, hogy e határozatok beleegyezése által nyertek hatályt ; mit hogy érvényesítsenek, azt hozzák fel, hogy mielőtt elfogadtatának, a zsinatokon gyakran szakavatott vizsgálat alá vettettek ; különösen Bossuet iparkodott ezen nézletből esze és tudományossága egész hatalmával minden lehető hasznot vonni. És csakugyan eléggé kézzelfogható álkövetkeztetés ez : a zsinat a pápa határozatát előleges vizsgálat alá bocsátván, megmutató, hogy azt nem tartotta döntőnek. Jónak tartjuk tehát e nehézséget eloszlatni. A francia Írók nagyobb része különösen azon idő óta, melyben az alkotmánykor harapózott el az elmékben, a nélkül, hogy észrevette volna, azon képzelt törvény föltevéséből indul ki, mely minden eseményt megelőz és kormányoz, úgy, hogy ha pl. a pápa független az egyházban, ezt az egyháztörténet minden egyes tényének az által kell bizonyítana, hogy egyképen és minden kényszer nélkül ezen föltevéshez simul, és hogy ellenkező esetben minden tény már magában szükségkép ellentmond a pápa fönségének. Már pedig nincs hamisabb e föltevésnél, és a dolgok meneté egészen eltérő. Soha sem eredményezett törvény valami fontos intézvényt ; s ez minél nagyszerűbb, annál kevésbé van