de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

92

Ök ugyan nem merik egyenesen kimondani, hogy, ha a pápa esetleg jónak látná uj kánonokat alkotni, nekik joguk volna azokat elvetni; de ne áltassuk magunkat,

Ha nyiltan nem is ezt jelentik szavaik,

Értelmök mégis az ... .

Ez egész vita a kánonok megtartásáról sajnálatot kelt az emberben. Kérdezzétek meg a pápától, vájjon akar-e törvények nélkül uralkodni, és a kánonokkal játszani : meg fog rettenni. Kérdezzétek meg a kath. világ minden püspökét, vájjon ők azt tartják-e, hogy rendkívüli körülmények nem képesek — megsemmisítéseket, (abrogations) kivételeket, megszorításokat (derogations) igazolni ; és hogy a fenhatóság az egyházban meddővé lön mint valami öreg asszony, annyira, hogy elvesztette a minden hatalommal közös jogot, melynél fogva uj törvényeket alkothat a szerént, a mint azt uj igények követelik : azt fogják hinni, hogy tréfáltok.

Minthogy józan ember nem vitathatja el bármely felsőség- nek azon hatalmát, hogy törvényeket alkothat, azokat foganatosíthatja , megszüntetheti, s alólok, midőn a körülmények úgy kívánják, fölmenthet; és minthogy a körülményeken kívül a felsöség soha sem tulajdonit magának jogot e hatalommal élni : azt kérdem, mi fölött foly a vita ? Mit akarnak bizonyos francia hittudósok kánonaikkal mondani ? S mit jelentsen különösen Bossuet azon nagy tartózkodása, melylyel csak halkan, mint az egyházi kormány-szervezet valami kényes titkát tudatja velünk, hogy a hatalom telje sz. Péter székét illeti, HANEM mi azt kívánjuk, hogy gyakorlata kánonok által legyen szabályozva?

Mikor vitatták a pápák az ellenkezőt? Ha a kormányügyekben a tökély azon pontját értük el, mely nem enged meg egyéb, mint az úrbéri természettől elválaszthatlan hibákat, akkor meg kell állapodnunk, és ne keressük hiú föltevésekben a bizalmatlanság és lázadás örök magvát. Hanem, mint mondám, Bossuet egyáltalán megakarta saját és hallgatói lelkét nyugtatni, és ezen szempontból az egység fölötti beszéd a legmesterkéltebb