de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
89 és a szakadás kiirtását illeti. ') De a mi most következik, igen mulatságos. „Urunk XXIII. János pápa nem fogja a római udvart és hivatalnokait Konstanc városából máshová átteni és őket sem közvetlenül, sem közvetve nem fogja kényszeríteni, hogy a zsinat előleges tanácskozása és beleegyezése nélkül kövessék, különösön azon tisztségeket és tiszteket illetőleg, kiknek távolléte a zsinat szétoszlását okozhatná, vagy hátrányára lehetne.“ l) Az atyák tehát bevallják, hogy a pápának pusztán távozta által a zsinat feloszlik, és a szerencsétlenségnek elejét veendők, megtiltják neki az elmenetelt; azaz, más szavakkal, fölebb- valóknak mondják magukat annál, kiről, hogy fölöttük áll, bevallják. Ennél nincs eredetibb. Az Y-ik ülés csak a IV-iknek ismétlése vala.* 3) A katholikus világ akkor három táborra vagy engedelmességre oszlott, melyek mindegyike más-más pápát ismert el. Ez engedelmességek ketteje XII. Gergelyé és XIII. Benedeké sohasem fogadták el a konstanci zsinat IV. ülésében közzé tett határozatot ; és miután az engedelmességek egyesültek, a zsinat többé sohasem tulajdonítá magának a jogot, hogy a pápától függetlenül az egyházat fejében és tagjaiban javíthassa. Hanem miután az 1417. okt. 30-ki ülésben V. Márton példátlan összhangzatta] lön megválasztva, a zsinat azt határozá, hogy a pápa maga javítsa meg az egyházat, úgy fejében, mint tagjaiban, a méltányosság és az egyháznak kegyes igazgatásmódja sz er é n t. A pápa saját részéről helybenhagyá a 45-ik ülésben 1418-ki apr. 22-én mindazt, mit a zsinat a hit dolgában ZSIXATI- LAGr (ezt kétszer ismétli,) határozott. *) Sess. IV. *) Fleury liv. 102. - N. 175. 3) Véghetetlen sokat mondhatnánk e két ülésről, Scheelestrate kéziratairól, Arnaud és Bossuet ellenvetéseiről, a támaszról, melyet a kéziratok a németországi könyvtárakban történt becses fölfedezésekből vontak, stb. stb. ; hanem, ha én e részletekbe bocsátkoznám, kis baj érne, melyet pedig, ha lehetséges, el szeretnék kerülni, — azon baj t. i. hogy nem olvasnának.