de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
85 szerzett emberek hogyan élhetnének annyira vissza a szellemi hatalommal, hogy orvosolhatlan bajokat okoznának ? Az észszerű és tárgyhozmért előterjesztések mindig visszatartanák a pápákat, kiknek szerencsétlenségökre csalódniok kellene. Nem rég hallottuk bizonyos tiszteletreméltó protestáns nyilt vallomását,mely szerént ismeretlen tünemény a történelemben, hogy a pápák hozzájok intézett igazságos keresetet nem méltattak volna figyelemre. Bossuet ünnepélyes alkalommal ugyanezen igazságot hirdetve bevallja, hogy a szent szék kormányában mindig volt valami atyai.1) Kevéssel fönebb azt mondá: valamint mindig szokása vala a francia egyháznak a kánonokat* *) javasolni, úgy mindig szokása vala a szent széknek az előterjesztésekre készséggel hallgatni. Azonban, ha mindig volt valami atyai asz. szék kormányzatában, és ha mindig szokása volt készségesen kihallgatni a részletes egyházakat, melyek kánonokat kértek tőle, mit jelentenek akkor ez aggály, e zaj, e megszorítások, e fárasztó és végnélküli hivatkozás a zsinati határozatokra (kánonokra) ? Soha sem fogjuk tökéletesen megérteni az egyház egységéről tartott igazán hires beszédet, ha nem tartjuk folyvást szemünk előtt ama nehéz feladatot, melyet Bossuet e beszédben maga elé tűzött. O a katholika tant akará érvényre emelni a római fönhatóságról, a nélkül, hogy ingerült hallgatóival összeütközésbe jöjjön, kiket nem igen becsült, és kiket bármily kézzelfogható esztelenségre képeseknek hitt. Néha nagyobb nyíltságot kívánhatnánk kifejezéseiben, ha a főcélt csak pillanatra is szem elől tévesztenők. így például nem értjük meg őt eléggé, midőn azt mondja (II. pont) : a hatalom, melyet a szent székben el kell ismernünk, oly magasztos és fönséges, az összes hívek előtt oly nagy becsben és tiszte') Sermon sur l’unité. II. point. *) Ez szórakozottsági hiba, olvasd névelő nélkül.
