Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenötödik fejezet
73 oly helyes törvények s intézmények birtokában, a milyenek azelőtt sóba sem léteztek, és melyek tökélyesbitését és kiegészítését bízvást a századok bosszú sorára lehetett bizni ; — ily szerencsés és szerencsét Ígérő helyzetben Európának kelle a világpolgárisodás müvét végrehajtania. Épen a fölfedezések, melyek napról napra szaporodtak, tanuslták, hogy a kedvező pillanat megérkezett ; sok hajó a hóditó harcosokon kivül apostoli hitküldéreket is szállított, kik ama drága magvat mentek elhinteni, melynek lassú fejlődés után fává kellett növekednie, hogy árnyai alá gyűlhessenek az uj nemzetek. Ez vala ama nemes vállalat kezdete, melynek a Gondviselés áldása mellett a polgárisodást Amerika, Afrika és Ázsiára ki kellett terjesztenie. Ez alatt megszólalt Németország szivében a pártütő, ki a testvérnépek keblében fölébreszté az egyenetlenkedést. A viszály megkezdődik, a kedélyek fellobbannak, az izgatottság végső fokát éri el ; fegyvert ragadnak, a vér árként foly, és azon ember, ki a pokol megbízásából a földre idézte e vészteljes fölleget, még halála előtt szemlélheti fáradozásainak iszonyú eredményét, és szemtelen s kegyetlen mosolygás közt gúnyolhatja a szerencsétlen emberiséget. így képzeljük némelykor magunknak a gonosz szellemet; miként hagyja el setét lakát s trónját a félelmek országában, s rögtön a földterületen terem, hogy mindenütt jajgatást s kétségbeesést terjeszszen, s azután ismét az örök setétségbe sülyedjen. Miután a Lutherféle szakadás Európában elterjedt, az európai népek befolyása a többi népekre annyira meggyengült, hogy a fényes remények, melyeket joggal lehetett táplálni, játszi habként egy pillanat alatt szétoszlanak. Nem vala tehát most az értelmi, erkölcsi és természeti erő legnagyobb részének egyéb föladata, mint magát a testvérnépek közti harcban siralmasan fölemészteni. Azon nemzetek, melyek a katholicismust fentartották, kényszerítve lönnek minden segédforrásaikat, minden hatalmokat s minden működésűket azon istentelen támadások ellen fordítani melyeket az újítók mind a vitakérdések terén, mind a csatamezőkön ellenök intéztek. Mert az uj tévtanok által megmételyezett nemzetek bizonyos mámorban voltak, melynek következtében más ellenségeket nem láttak, mint a katholikusokat, fáradságukhoz semmi egyéb vállalatot nem tartottak méltónak, mint a római szék megbuktatását s megsemmisítését. Gondolataik nem az emberiség sorsát előmozdító eszközök kutatására irányozvák, a megmérhetlen
