Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
61 egy országhoz sem lévén kiválóan lekötve, megvan minden szükséges szabadságuk, hogy egyik pontról a másikra siessenek, hogy kellő időben ott lehessenek, a hol jelenlétöket nyomasztó szükség igényeli. A társulás hatalma, melyet az eretnekek jól ismertek, s oly nagy eredménynyel alkalmaztak, az uj rendeknél bámulatramél- lóan nyilatkozik. Az egyednek nincs saját akarata, örökös enge- delmességi fogadalom másnak rendelkezése alá helyezé ; ezen akarat is ismét másiknak van alávetve, mi által lánc alakul, melynek első szeme a pápa kezeiben van, úgy, hogy ugyanazon időben a társulás hatalma s a hatalom egysége, a demokratikus község minden mozgékonysága és minden tüze, s a monarchia minden ereje és gyorsasága egyesülve léteznek. Megjegyeztük volt, hogy a szerzetesrendek, melyekről szólunk, erős támaszai voltak a pápai hatalomnak ; ez tény, sőt azon felül biztosak lehetünk, hogy nélkülük a Luther által eléidézett szakadás talán három századdal előbb megtörtént volna. Mindamellett meg kell engedni, hogy ez intézetek alapítása nem a pápák elméjében keletkezett, nem bennök támadt e gondolat, hanem néhány férfiúban, kik fensőbb sugallattól vezettetve, e célra egyesültek, a tervet készíték, s az apostoli szék Ítélete alá bocsátották, hogy vállalatuk kivitelére jóváhagyását megnyerhessék. Az államintézmények, melyek a fejedelmi hatalom megszi- '♦ lárdítására vagy szélesítésére rendeltettek, vagy maguktól a fejedelmektől vagy miniszterektől kerültek ki, kik nézeteik s érdekeiknek a királyi hatalommal történt egybeolvadásánál fogva a trón gondolatát tervezték s életbe léptették. Máskép áll a dolog a pápai hatalommal; az uj szerzetesrendek támogatása bizonyára elősegíti, hogy a más hitü felekezetek támadásai ellen megvédessék; azonban alapításuk gondolata sem a pápák, sem tanácsnokaikban nem támadt. Ismeretlen férfiak keltek ki egyszerre a nép kebeléből, korábbi életökben semmi sem mutat arra, mintha Romával előleges egyetértésben lettek volna ; egész életpályájok azt tanúsítja, hogy a sugallat ösztönzése következtében működtek, mely lelkűkben keletkezett, s nem hagyta őket nyugodni, míg csak az ég intését nem teljesítették. Romának különös tervei nem folytak, és nem folyhattak be, a gőgnek nem volt része benne. Ebből minden józan ember azon következtetést vonja, hogy vagy ez uj rendek föllépte volt Isten müve, ki meg akarta men-
