Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
59 oly külső kívántatik, mely a képzelődésre élénk benyomást gyakorol. Az újabb szerzetesek száma igen tetemes ; bárhol telepednek le, mindenütt rendkivül elszaporodnak. Nem szorítkoznak a vidékre és falvakra, hanem a legnépesebb városokba is behatolnak, mert megjegyzendő, hogy Europa nem áll többé egy csoport városkából és szegényes kunyhókból, melyek valamely úri várlak körül vannak összezsúfolva, hogy a gőgös főur parancsainak és intéseinek alázatosan engedelmeskedjenek, sem néhány faluból, melyek gazdag apátságok körül seregeinek, hogy a szerzetesek szavára szívesen hallgassanak, és hálásan fogadják a kedvezményeket melyekben általok részesülnek. A hübérnökök tetemes száma már lerázta az urak igáját, mindenütt hatalmas városok tünedeznek föl, melyek előtt a lovagrend remeg, snem ritkán fejet hajt. A városok népessége napról napra szaporodik, napról napra uj családokkal növekszik, melyek a felszabadulás következtében a vidékről bevonulnak ; kereskedés és ipar virágozni kezdenek, s ez által uj fen- tartási eszközök támadnak, s a népesség szaporodása növekedik. Innen van, hogy a vallási és erkölcsi befolyás a népekre nagyobb mértékben hat, s egyetemesebb eszközöket kell használni, melyek közös középpontból indulnak ki, s hogy céljoknak, melyet eléjök az idő nyomasztó szükségei tűznek ki, megfelelhessenek, felszaba- ditvák a közönséges korlátoktól. Itt találkozunk az uj vallási rendekkel, melyeknek bámulatos sok tagja s kiváltságai voltak, s melyek közvetlenül a pápai széktől függtek. Maga azon némileg demokratikus jelleg, melylyel e testületek, nemcsak azért, mert minden néposztály férfiait egyesíték magukban, hanem kormányintézményeiknél fogva is fel valának ruházva, kitünően hivatva volt arra, hogy ama vészes és büszke demokratára, mely ifjú szabadsága kéjérzetében nem egy köny. nyen mutatott előszeretetet oly valami iránt, a mi aristokratikus, és kizáró alakban lépett föl, ezen testületek befolyását érvényesítse. Az újabb szerzetesrendekben bizonyos hasonlatosságot találunk tulajdon lótökkel és eredetökkel. Ama férfiak a népből származtak, folytonos közlekedésben élnek a néppel, durva öltönyt viselnek, mint a nép, szegények, mint maga a nép ; s valamint a nép gyűléseket tart és meghatalmazottjait s elüljáróit választja, úgy ők is káptalanokat tartanak s fölebbvalóikat választják. Az uj szerzetesek nem remeték, kik távol vadonokban élnek, nem bará
