Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
47 okok ez összehatása különös és rendkívüli módon ment végbe, s igy történt, hogy a következmények oly csodálatosan és ellenmondókig alakultak, a mint megmutattuk. Nézzünk végig a történeten a romai birodalom bukásától a keresztes háborúk végéig, és látni fogjuk, hogy soha sem létezett népcsalád, melyben oly különféle események történtek volna. Az erkölcsi elvek, melyek az európai népek kifejlését irányozták, a legmerevebb ellenmondásban állának azoknak lényege és helyzetével. Ezen elvek természetűknél fogva tiszták, változliatlanok valának, a mint azokat Isten felállítá, tiszták, mint a minden világosság és élet forrásának kifolyása ; a népek tudatlanok, nyersek, állhatatlanok valának, mint a tenger habjai ; romlottak, mint valamely tisztátalan vegyülék szüleménye. Ezen alapon rettenetes harc keletkezett az elvek és tények között, s a legkülönösebb ellenmondásokat lehetett látni, a szerént, a mint majd a jó, majd a gonosz jutott uralomra. Soha sem lehetett szembetűnőbben látni az elemek harcát, melyek nem maradhattak egymás mellett békében ; úgy tetszék, mintha a jónak és rosznak szelleme léptek volna a küzdtérre, hogy egymással szembeszáll- janak. Az európai népek már nem élték gyermekkorukat, mivel már gazdagok valának intézményekben, a régi polgárisodás emlékeiben, melyből jelentékeny maradványokat őriztek meg, s száz más, törvények, szokások és erkölcsökre nézve különböző népek vegyülékéből alakultak. Ép oly kevéssé voltak megérett népek, mert ez elnevezés sem az egyedre, sem a társadalomra nem alkalmazható, míg csak a kifejlés bizonyos fokát el nem érték, melytől pedig ama korban még igen távol álltak. Azért nehéz szavat találni, mely ama társadalmi állapotot jellemezné, minthogy sem polgárisodásnak, sem barbárságnak nem mondható, mert a sok törvény és intézmény, mely itt létezett, e nevet bizonyára nem érdemli. Talán leginkább megközelítjük a valót, ha e népeket félbarbároknak mondjuk, noha másrészt a szavakon nem nagy súly fekszik, ha a dolgokról világos fogalmunk van. Nem tagadhatjuk, hogy az európai népek a forradalmak hosszú láncolatának, és a hódítók törzsei, eszméi és erkölcseinek önmaguk közt s a legyőzöttekkel történt ritka összevegyiilése következtében a barbárság jó adagát, s a nyugtalanság és rendetlenség termékeny csiráját hordák magukban ; azonban ezen elemek káros befolyása visszahatásra talált a kereszténység befolyá
