Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Negyvenharmadik fejezet

44 Bak, Jézus és Mária örök dicséretét, mi közben egyszersmind fáradhatlanul hirdetik a Megfeszített vallását ; mások az emberi nyomort keresik föl, a kórházakba, a szerencsétlenség minden­nemű menhelycibe temetkeznek, hogy azt enyhítsék és vigasztal­ják ; mind uj jeleket hordanak, mindnyájan megmutatják, hogy a világot igen kevésre becsülik, mindnyájan az emberiség elkülön- zött részét képezik, míg mindamellett sem kelet remetéihez, sem szent Benedek fiaihoz nem hasonlítanak. Ok nem a pusztából, hanem magából a népből jönnek elé ; ők nem akarnak zárdákban elzártan élni, hanem a vidéken és falvakban elszéledni, a nagy városokba hatni, hogy hallassák evangéliumi szavokat a nyájör kunyhójában ép úgy, mint a fejedelmek palotáiban. Minden felé csodálatos mértékben nőnek és szaporodnak : befogadja őket Olasz-, Német-, Francia-, Spanyol-, Angolország ; mintegy varázs­ütésre, számos zárda emelkedik a vidéken, falvakban, nagy városokban; a pápák védelmükbe fogadják őket, s egész sereg- kiváltsággal ruházzák fel; a fejedelmek kitűnő kedvezményekben részesítik, és vállalataikban segítik, a népek tisztelettel illetik, és készséges nagyrabecsüléssel hallgatják őket. Minden felé vallási mozgalom fejlődik ki, uj, többé-kevésbbé hasonnemü társulatok sarjadoznak mint ágak egy törzsről, s az észlelő, midőn e meggyőző képen végigtekint, bámulva kérdezi : Mily okokból keletkezik e rendkivüli tünemény ? Honnan támad e szokatlan mozgalom ? Hova irányul ? Mily hatásokat fog az emberiségben eléidézni ? Midőn oly nagy esemény fordul elé, mely sok országra kiter­jed, és hosszú évszázadokon át tart, azt hatalmas okoknak kelle eléidézniök. Ha egészen mellőzni akarjuk is a Gondviselés céljait, nem tagadhatjuk, hogy ily eseménynek magában a dolgok helyze­tében kelle gyökeredznie, miért is hasztalanul kelünk ki a társula­tok s azok tagjai ellen. A valódi bölcsésznek nem szabad az időt a tények elátkozására pazarolni, az ő feladata a vizsgálás és szétta- golás ; bármennyit fecsegjenek is a szerzetesek ellen, bármennyit gyalázzák is őket, mindez nem fogja kiirtani történetöket, ők szá zadokon át létezőnek, s a századok nem térnek újra vissza. Ha Istennek minden rendkívüli gondviselésétől eltekintünk, ha mindent egyszerűen mellőzünk, a mi meggondolásra érdemest a vallás az igaz hivőben ébreszt, s az újabb szerzetes társulatokat csak tisztán bölcsészeti szempontból tekintjük, a tényt nemcsak az emberiség jóllétére találhatjuk igen üdvösnek, hanem a helyzethez

Next

/
Oldalképek
Tartalom