Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Negyvenegyedik fejezet

33 ki. A magasztos gondolat, mely e rendkívüli férfiút vezette, bizo­nyára legalkalmasabb volt arra, hogy a felbomlott társadalom kebe­lébe uj élet csiráját ültesse. Ki nem ismeri Itália, vagy inkább egész Europa akkori állapotát? Mily tudatlanság, mily erkölcsi romlottság, a társadalmi feloszlásnak mily elemei, mily pusztaság minden felé ! Ezen oly siralmas körülmények közt megjelenik a szent remete Nursia egyik előkelő családjából, azon elhatározással, hogy szembeszálljon a veszélylyel, mely a világot végromlással fenyegeti. Fegyverei, — erényei, példája ékesszólásával kortársaira ellenállhatlan befolyást gyakorol ; századát messze túlhaladva, lán­goló buzgóságtól lelkesítve, s egyszersmind tele okossággal és józansággal rendet alapít, mely mint pyramis a sivatagok szélvé­szei közt rendületlenül éli túl az idők viszontagságait. Mily nagy, mily gondoskodó bölcseséggel teljes jótékony eszme ! Mily gondolat oly időben, mikor a tudományosság és erény többé menhelyet nem találtak, mikor a tudatlanság, erkölcsi rom­lottság- és barbárság óriás léptekkel növekedtek, a szerencsétle­neknek hajlékot szerezni, mintegy kincstárt állítani fel, hol az ókor becses emlékeit meg lehessen őrizni, és iskolákat nyitni a tudo­mánynak és erénynek, hol oktatást nyerjenek az ifjak, kiknek egy­koron a földi dolgok örvényében kell szerepet játszaniok ! Ha a gondolkozó ember a monte casinoi csendes lakot tekinti, ha a biro­dalom családainak fiait látja minden felől oda vonulni, némelyeket azon elhatározással, hogy örökre ott maradjanak, másokat, hogy kitűnő nevelésben részesüljenek, s azután a világba a legkomolyabb tanácsok emlékét vigyék magukkal, melyeket a szent alapítótól a sublacoi pusztában nyertek ; ha észreveszi, mint szaporodnak a rend zárdái mindenütt, s a vidéken, az erdőkben, a leglakatlanabb helyeken a tevékenységnek mily nagy központjai emelkednek, akaratlanul is mély tisztelet támad benne ama rendkívüli férfiú iránt, kitől ily nagy gondolatok származtak. Ha nem is tételeznénk föl szent Benedeknél mennyei ihletéseket, legalább is azon férfiak egyikéül kellene tekintenünk, kik koronként az emberi nem védszel- lemei gyanánt járnak földünkön. Korlátolt szellemet árulna el az, ki tagadni akarná azon üdvös befolyást, melyet ily intézményeknek elő kellett idézniök. Ha a társadalom felbomlásához közel van, nem szavakra, nem tervekre, sem törvényekre nincs szükség, hanem hatalmas intézmé­nyekre, melyek a szenvedélyek viharának, az emberi szellem áll­BALM. PROT. KATH. II. KÖT. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom