Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harminckilencedik fejezet
20 vagyonközösségben, s világos, hogy a feltétlen önmegtartóztatás és teljes megválás minden földi tárgytól, nem lehetett többé a keresztény családok átalános életmódja. A világnak tovább kellett folytatnia léteiét, az emberi nemnek nem volt szabad bevégeznie pályáját, s itt van alapja, miért nem kellett minden kereszténynek azon magasztos tanácsot követnie, mely az ember életét e földön angyali életté nemesíti. Sokan, hogy az örök életet elnyerjék, a parancsok megtartására szorítkoztak a nélkül, hogy azon magas tökélyre törekedtek volna, mely minden földi dologtól való megválást és teljes önmegtagadást feltételez. Ennek dacára úgy akarta mégis a keresztény vallás alapítója, hogy az általa adott tanácsok a világ közönyössége és szórakozottsága között nehány követőt folyton találjanak. Nem hiába adta 0 azokat, azon felül e tanácsok gyakorlata, bár csak kis körre volt is szorítva, minden felé jótékony befolyást gyakorolt, mely a parancsok megtartását könnyíté és biztositá. A példa ereje oly hatalmat gyakorol az ember szívén, hogy gyakran a legkonokabb ellenállást is képes egyedül legyőzni. Van szívünkben egy szózat, mely mindennel, a mit lát, legyen az jó vagy rósz, rokonszenvez, s mintha valami titkos sarkantyú ösztönözné előre az embert, valahányszor látja, hogy mások e, vagy ama téren megelőzték. Ez okból a szerzetesrendek alapítása igen üdvös dolog volt, miután ezeknek erényeikkel és szigorú életmódjokkal a többi hivő előtt példányképekül kelle szolgálniok, míg azon felül a tévelyek- és szenvedélyeknek élő ostorai valának. E magas cél elérésére különös és rendkívüli eszközökkel élt a Gondviselés. Isten szelleme a földre lehelt, s egy pillanat alatt elétüntek az emberek, kiknek a nagy müvet meg kelle kezdeniök. Thebais rémes vadonjaiban, Arábia, Palaestina és Syria izzó pusztáiban durva öltözetben, kecskebőrrel vállaikon, idomtalan kámzsával fejőkön — s ez volt az egész fényűzés, melylyel a világfiak hiúságával és büszkeségével szemben rendelkezhettek, — férfiak léptek fel, kik a nap legforróbb sugarainak, s a legszigorúbb hidegnek kitéve, böjtölés által kimerülve, kóbor kísértetekhez hasonltának, melyek a sírok porából másztak elé. Eledelük egyedül a mezők növényeiből, italuk pedig vízből állott ; durva kézimunka által szerzék meg maguknak azon silány eszközöket, melyeket kevés szükségleteik kielégítése igényelt. Alávetve egy tisztes agg vezetésének, kinek érdemeit e hivatalra a vadonban
