Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harminckilencedik fejezet
17 A szó : s z a b a d s á g úgy látszik arra van kárhoztatva, hogy mióta a protestánsok és álbölcsészek hatalmába került, minden alkalmazásában érthctlcn legyen. Vallási, erkölcsi, társadalmi és politikai értelemben oly homály környezi, hogy mindjárt ráismer az ember, mennyit kellett fáradni, míg elhomályosíthatták. Cicero csodálatraméltóan határozá meg a szabadság fogalmát, a mennyiben lényét abba helyezte, hogy az ember a törvény rabszolgája legyen; hasonlóan mondhatjuk, hogy a lélek szabadsága abban áll, hogy az igazság szolgája, az akaraté pedig, hogy az erény szolgája legyen ; bontsátok fel e rendet, és megöltétek a szabadságot. Ha elveszitek a törvényt, feldúljátok az erényt, királyi székre emelitek a bűnt. Vonjátok el a világot az örök törvénytől, azon törvénytől, mely az emberre és államra kiterjed, mely minden vidéket magába zár, mely az isteni elme alkalmazása az eszes teremtményekre, keressetek ez óriás körön kiviil valamely kigondolt szabadságot, az államban nem fog egyéb maradni a durva erőszak uralmánál, az emberben a szenvedélyek fölényénél, mindkettőben zsarnokság, következéskép szolgaság. HARMINCKILENCEDIK FEJEZET. A szerzetesrendek törte’neti szempontból tekintve. A romai birodalom, a barbárok, a keresztények. Az egyház helyzete a császárok megtérése idejében. A remeték élete a pusztában. A remeték befolyása a bölcsészeire és erkölcsökre- A töredelem liősisége, mint az erkölcsök újjászületése. A legszigorúbb erények fénye a legkedvezőtlenebb égalj a’att. Eddig a szerzetesrendeket átalánosságban tekintek, és ismerni tanultuk a vallásra s az emberi életre gyakorolt befolyásukat ; most történetük főpontjaira fogunk egy pillantást vetni, mely nézetem szerént fontos igazságot tár elénk, t. i. hogy e testületek különféle alakban történt megjelenése nagy társadalmi szükségletek kifejezése és kielégítése, s hatalmas eszköz volt, melylyel a Gondviselés nemcsak egyháza szellemi jóllétére, de az emberiség BALM. PROT. RATH. II, KÖT, 2