Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenhetedik fejezet

nagy súlyt tulajdonítunk ; s mivel továbbá azt állították, bogy a Protestantismus a katkolicismusnál jobban megfér azon intézményekkel, melyek bizonyos magasabb fokú szabadság zálogaiul szoktak tekintetni, szükséges lesz párhuzamot vonni, hogy a korszellemnek számot adjunk, és a félelemnek még gyanúját is eltá- volítsuk, mintha ily párhuzam a katholicismusnak nem válnék dicsőségére.

Előlegesen meg kell jegyeznem, hogy a ki a protestantismust a földi szabadságtól valami elválaszthatlannak tekinti, annak maga Guizot mond ellene, kit pedig bizonyára senki sem fog vádolni előszeretet hiányáról a reformatio iránt. „Németországban, mondja e hírneves iró, a helyett, hogy szabadsági intézményeket létesített volna, nem akarom mondani, hogy a szolgaságnak hódolt, csakhogy semmi panaszt sem emelt, mikor a szabadságot eltűnni látta.“ (Az európai polgárisodás általános történelme. XII. cikk.)

Idéztem Guizot-t, mert tekintve azt, hogy mi az idézetekhez annyira hozzá szoktunk, s mert azt akarták velünk elhitetni, mintha mi spanyolok egyebet sem tudnánk, csak vakon hinni, mit a külföld mond, szükségessé vált fontos kérdések tárgyalásánál idegen tekintélyre hivatkozni; s azon kivül a bátor iró könnyen azon veszélybe kerülne, hogy tudatlanságról sódonsze- r U s é g r ö 1 vádoltassék. S aztán Guizot tekintélye némely publicistára döntő befolyással lesz, mert némely elmeszüleménycknél, melyek a történelem bölcsészeiének cimére igényt tartva jöttek

védhetne, hacsak őt meg nem öli, mint Néróról tudva van, hogy éjjel Koma utcáin járt-kelt, s fegyvereseivel az ártatlan s gondtalan jövő-menőket megrohanta ! Ez esetben sokak véleme'nye szerént életvédelemből szabad volna őt megölni, mert de Soto Domonkos szerzetes azon véleménye, hogy az alattvaló e szorultságban magát meggyilkoltatni, és a fejedelem életét a magáénál többre becsülni tartozik, csak akkor állhat, ha ennek halála az országban nagy nyugtalanságokat s polgárháborút idézne elé ; ez eseten kivül nagy embertelenség volna az egyéneket ily áldozatra kötelezni. De már vagyona védelmére az ember nem foghat ellene fegyvert, mert e tekintetben mind az isteni, mind az emberi törvények a fejedelmeknek előjogot adtak, melynél fogva az ő verőket ontani oly okból, mely más rablók ellen elégséges lenne, tilos. Ennek oka abban rejlik, hogy a fejedelmek élete az államok lelkét és összetartó kapcsát képezi, s mindenesetre fontosabb egyesek javainál ; és mert bármi méltatlanság inkább tűrhető, mint az állam fejetlensége.

BALM. KATII. FKOT. II. KÖT.

17