Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenhatodik fejezet

243 túl szolgált Roma ellen intézett lármájok és kifakadásaikban. Mind­ennek dacára ez mégis oly történelmi tény és társadalmi jelenség marad, mely az újabb kor legjelesebb embereit, köztök néhány protestánst is, bámulással tölt el. A szentirás a rabszolgákat kötelezi, bogy uraiknak engedel­meskedjenek még akkor is, ha ezek a kellő mértéket túllépnék, de ha e szavakat a polgári térre viszszük át, nem következtethetünk belőlök egyebet, mint hogy a fejedelem kihágásai miatt nem veszt­heti el hatalmát alattvalói felett és evvel már eleve is meg van cá­folva azok tévelye, kik a parancsolás jogát a vele felruházott sze­mély szentségétől akarnák függővé tenni. Ez elv kedvez a fejetlen­ségnek, és semminemű társadalmi testület fennállásával sem egyez­tethető össze ; mert ha egyszer érvényre emelkedik, akkor a fel- sőbbségi hatalom bizonytalanná és ingadozóvá válik, a nyuga­lom ellensége pedig alkalmat nyer, hogy a kit bűnösnek akar fel­tüntetni, hatalom vesz tettnek nyilvánítsa. De az előttünk fekvő kér­dés lényegesen más, és az elébb említett hittudósok véleménye ily tévelylyel semmiben sem egyezik meg. Ok is azt mondják, hogy a fejedelemnek, habár kihágásokat követne is el, engedelmesked­nünk kell ; ők is kárhoztatják azon fölkelést, melynek nincs egyéb ürügye, mint a legnagyobb hatalommal félruházott személyek vét­kei ; ők is tagadják, mintha a hatalommal való bármi visszaélés elegendő lenne az ellenállás igazolására ; de azt hiszik, hogy nem mondanak ellen a szentirásnak, ha a legvégsőbb esetben megen­gedettnek tartják, a zsarnok kicsapongásainak gátot vetni. ,,De ha az uralkodók kihágásaik miatt nem vesztik el hatal­mukat, miként lehetne megengedhető, hogy nekik ellenszegüljünk ? Bizonyára nem engedhető meg, ha jogaik körében parancsolnak ; de ha korlátáikat átlépik, akkor parancsaik, miként szent Tamás mondja,[nem annyira törvények, mint inkább erőszakoskodások. „A legfőbb hatalom felett senki sem Ítélhet ez igaz, azon­ban az ész, erkölcsiség, igazságosság és vallás elveinek ö is alá van rendelve ; noha ő a legfőbb hatalom, mindazonáltal köteles ígéretét beváltani, és a mire megesküdött, azt megtartani. A társa­dalmak nem alakulnak Rousseau álmodott szerződése szerént, né­mely esetben valóságos egyezkedések történnek a fejedelmek és népek között, melyektől sem ezek, sem azok nem térhetnek el. Azon hires katholikus szózatban, mely et Barcelona vá­rosának tanácsnokai és százas tanácsa a legke­1G*

Next

/
Oldalképek
Tartalom