Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenötödik fejezet
232 » kell ismernünk,“ „mindig engedünk bevégzett tényeknek,“ „balgaság bevégzett tényekkel dacolni,“ „a bölcs politika megadja és aláveti magát a bevégzett tényeknek.“ Távol legyen tőlem azt vitatni, mintha mindazok, kik ily szabályokat állítanak fel, egyúttal az ezek alapjául szolgáló ártalmas elvet is elismernék. Megtörténik sokszor, hogy oly véleményeket fogadunk el, melyek következményeit elvetjük, és valamely eljárást helyeslőnk a nélkül, hogy az erkölcstelen alapelveket, melyeken nyugszik, csak sejtenök is. Az emberi dolgokban oly közel áll a jó a roszhoz, a tévely az igazsághoz, az okosság oly közel határos a vétkes félénkséggel, az elnéző kímélet oly szoros összefüggésben áll az igazságtalansággal, hogy elméletben úgy, mint gyakorlatban, nem mindig könnyű az ész és a józan erkölcs örök elvei által szabott korlátok között maradni. Ha bevégzett tények elismeréséről van szó, nem hiányzanak oly félszeg emberek, kik abban a gonosztett jóváhagyását, a zavarok alatt gyűjtött zsákmány biztosítását, a kárvallottak megtérítési igényeinek reménytelenségét és panaszaik elfojtására irányzott kényszereszközöket látnak. Mások azonban nem ápolnak ilyen vágyakat, hanem csupán fogalomzavarban szenvednek, mely az erkölcsi elvek és a közjó összezavarásából ered. E pontot illetőleg tehát igen fontos, hogy biztos határokat vonjunk és állapítsunk meg, a mit jelenleg nehány szóval meg is teendőnk. A bevégzett tény mint ilyen még nem törvényes, és elisme- résreméltó. A tolvaj, ki lopott, még nem nyer jogot az eltulajdonított tárgyhoz ; a gyújtogató, ki elhamvasztotta a házat, ép oly bün- hődésre méltó és ép úgy megérdemli, hogy megtérítésre kénysze- ríttessék, mint ha tetten kapták volna; mindez oly világos és szembeötlő, hogy ellenmondást nem tőr. Ki ennek ellene mond, minden erkölcsiség, igazságosság és minden jog ellensége ; a korlátlan uralom, a cselszövény és a nyers hatalom barátja. Ha a bevégzett tények társadalmi és politikai természetűek, lényök ez által semmiben sem változik ; a ki jogos birtokosától elrabolta a koronát, a hódító, ki semmi joggal sem bírván pusztán fegyverei hatalmára támaszkodva igázott le valamely nemzetet, győzelmökkel nem szereznek jogot ; a kormány, mely nagy erőszakoskodásokat követett el, midőn egész néposztályokat megrabolt, önkényes adókat követelt, törvényesen biztosított jogokat megszűntetett, intézkedéseit pusztán az által, hogy azok végrehajtására elegendő hatalma van, nem törvényesítheti. Ez ép oly szembetűnő, s ha mégis