Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvennegyedik fejezet
221 gosan s nyíltan látá kimondatni, azt kivé, hogy a történelmet uj világsugár deríté fel. A tárgy fontossága s jelentősége megkívánja e rövid kitérést, hogy lássuk : mennyire mozdítá elő a valódi szabadságot az egyházi hatalom függetlenségéről szóló katholikus tanitmány ; mert ki van benne fejezve, hogy a világi felsőbbség hatalma korlátolt, s hogy az egyszersmind a kényuralomnak folytonos ellenőre. Visz- szatérvén az eredeti kérdésre, bizonyos, hogy a felsőbbségi hatalomnak engedelmeskedni kell, ha ez saját jogkörében marad ; de a katholikus tan soha sem parancsolja azon esetben az engedelmességet, ha e hatalom meghatározott korlátain túllép. Nem leend kellemetlen az olvasónak hallania, mint fogta fel az engedelmesség elvét a katholikus tanfogalom egyik legjelesb értelmezője, tudniillik azon szent egyházatya, kire már ismételten hivatkoztam. Szerénte a törvények, ha igazságtalanok, pedig véleménye szerént sok esetben lehetnek azok, lelkiismeretileg nem kötelezők, hacsak botrányok és még nagyobb bajok elkerülése végett nem ; azaz néha parancsolva lehet igazságtalan törvény megtartása is, nem mintha természeténél fogva kötelező erővel birna, hanem hogy az egyház tanácsai meg ne vettessenek. Itt következnek saját szavai, melyekre az olvasókat különösen figyelmeztetem : „A törvények kétféle okból lehetnek igazságtalanok : vagy mivel a közjóval ellenkeznek, vagy céljoknál fogva, mint például ha a fejedelem nem a közjó végett, hanem birvágy vagy dicsszomjból súlyos törvényeket ró alattvalóira; vagy a törvényhozó miatt is, mint például ha valaki törvényt alkot s illetékes körét áthágja ; vagy az alak miatt is, mint például ha az alattvalók közt a terhek egyenlőtlenül osztatnak fel, még ha ez a közjó miatt történnék is ; és ilyes törvények nem annyira törvények, mint inkább erőszakoskodások, mert mint szent Ágoston lib. I. de lib. arb. cap. 5. mondja, nem igen lehet törvény, a mi nem igazságos, miért is e törvények lelkiismeretileg nem kötelezők, hacsak botrányok és háborgások elkerülése végett nem, miért az embernek saját jogáról is le kell mondani, a mint Máténál V. fej. olvassuk : „Ha valaki kényszerít téged ezer lépésnyire, menj el vele még két annyira ; és ha valaki köntösödet akarja elvenni, engedd neki a palástot is.“ A törvények más értelemben igazságtalanok, ha Isten dicsőségével ellenkeznek, mint például a zsarnokok törvényei, melyek a bálványozásra késztetnek, vagy valami másra, mi az
