Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenharmadik fejezet

204

történelmet, még pedig a legfontosabbat, t. i. a? emberi szellem történelmét.

Bizonyos Írók ezen könnyelműsége nagy részt az irányból származik, melyet a tudomány századunkban vett. A tudományok nincsenek többé elkülönítve, van egy általános tudomány, mely mindnyáját átkarolja, mely mérhetlen kiterjedésében az ismeretek minden ágát magába zárja, s igy a közönséges szellemet kényszeríti, hogy mulékony ismeretekkel elégedjék meg, melyek épen ezért többnyire felületes sokoldalúságra vezetnek. Az ismeretek még soha sem valának annyira általánosítva, s még soha sem vala nehezebb a tudós nevet kiérdemelni. Ki a tudomány jelen helyzetében tudós akar lenni, nagy szorgalomra van szüksége, hogy ismereteket szerezzen, figyelmes körültekintésre, hogy ezeket rendezze s kifejtse, szétágazó s átható tekintetre, hogy magvát s központját megtalálja, magas nézletre, hogy azon magasságra feljusson, hol a tudomány székel. Hány emberben találjuk e kellékeket egyesülve ? De térjünk a dologra vissza.

Távol attól, mintha a kath. hittudósok a zsarnokság támogatására aljasodtak volna le, inkább azt hiszem, hogy a felsöbbség igazságos jogairól magunknak tiszta s helyes fogalmakat akarván szerezni, könyveiknél jobb segédeszközöket nem is találunk ; sőt merem állítani, hogy ők általán véve félreismerhetlenül az igazi szabadság kifejlődése mellett küzdenek. A hittani iskolák remek példányképeül, melytől évszázadokon át nem fordították el tekin- tetöket, aquinói sz. Tamás müvei szolgálnak ; s egész bátorsággal merjük elleneinket felhívni, hogy mutassanak egy jogtanárt vagy bölcsészt, ki az alapelveket, melyeken a világi felsöbbség nyugszik, nagyobb világossággal és meggondolással, nemesebb nyíltsággal és emelkedettebb magasztossággal állította volna elénk. Értekezése a törvényekről halhatatlan inti, s ki ezt alaposan felfogta , az az alapelveket, melyeknek a törvényhozót vezetniök kell, alaposan tudja.

Ti, kik a múlt időket oly könnyelműen gyalázni meritek, s kik azt hiszitek, hogy a mi napjaink előtt az államisméről s nyilvános jogról mitsem tudtak, kik agyatokban gyalázatos összeköttetést koholtok a religio és zsarnokság közt, kik a zárdák homályában istentelen szövetség hálóját látjátok köttetni, milyennek képzelitek egy, a tizenharmadik században élő szerzetes véleményét a törvény lényegéről? Nem úgy képzelitek-e, mintha min-