Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
201 igy a zsarnokságot támogatni törekedtek. Miután sokan elég merészek valának az állítólagos hanyatlási időszak hittudósait elitélni, királyt kért volna, milyennek a királynak lennie kellene, hanem milyenek akkor közönségesen voltak, és épen ezt adta meg nekik Isten. Mert ha Isten valaha a né; eknek haragjában adott királyt (mint a látnok mondja), melyik nép érdemelte meg azt inkább, mint az, moly magát Istent vetette meg, nem akarván általa kormányoztatni ?“ „Valóban Isten súlyosan büntető a népet, midőn megadá neki, a mit oly botorul kért. Adott neki királyt, ki azon eljárásmód szerént uralkodjék, melyet az akkori, noha hibás szokásból, fejedelmi jognak neveztek. Ehhez tartozott a polgárok fiait s leányait elvenni, őkét fekvő javaiktól, szőlleiktöl, örökségüktől, sőt szabadságuktól megfosztani, s igy őket rabszolgákká tenni, vagy mindaz, mit az idézett hely még elésorol.“ „Vájjon van-e a jelen században, a ki, ha a szentirásban nem is mindent, hanem csak azt érti, mi a kormányok eljárásáról és azok elfajulásáról írva van, el tudná hinni, hogy Sámuel idézett szavai a korona vagy királyság törvényes jogait fejezik ki ? Van-e joga e hatalomnak,az alattvalók javait földeit, fiait és leányait, sőt természeti szabádságát is elvenni? Vájjon királyi uralkodás-e ez, vagy a legféktelenebb zsarnokság ?“ „Hogy balhiedelmöket teljesen szétoszlassuk, csak a királyok III. könyvének 21-ik fejezetére utaljuk őket, hol Nabothnak, egy jezraeli polgárnak esetéből tanulhatnak. Achab, Izrael királya, palotáját vagy mulató- hazát az említett városban nagyítani akarja. A kertek közt, melyeknek evvel össze kellett volna köttetniök, volt Nabothnak egy szó’lleje a palota közelében. A király eleinte nem nyúl erőszakhoz, hanem igazságos föltételek alatt igyekszik a szőllőt urától megnyerni, Ígérvén, hogy vagy az általa kiszabott egész árt megfizetendő vagy helyette más helyen jobb szőllőt fog adni. Naboth nem egyezett bele, mert elődeinek öröksége volt.“ „A király, nem lévén ellenkezésekhez szokva, haraggal rohan szobájába ; ekkor belép Jezabel a királynő, s azt mondja neki, ne bánkódjék, hatalma nagy : g r a n d i s es auctoritatis, őa szőllőt meg fogja neki szerezni. A gyalázatos asszony irt Jezrael biráinak, hogy Nabotbot egy rágalom miatt, melyet két megvesztegetett tanúnak keilend bizonyítania, idézzék törvény elé s Ítéljék halálra. A királynő akarata megtörtént, s Naboth megköveztetett. Ennyire volt szükség, hogy a szöllő a koronajavakhoz csatoltassék, s urának vérével áztatott földjéből ily fejedelmek palotájának virágokat teremjen.“ „Azonban mind a király, mind a királynő számára csak mérges gazt és töviseket termett. Midőn Achab épen Naboth szőllejét vala elfoglalandó, megjelen előtte Illés, s megjövendölé neki, hogy ivadéka s egész háza az utolsó ebig el fog töröltetni a föld színéről.“ „Kérdem már most azoktól, kik a jus regi s-t, mslyről a látnok a népnek szólott, igazságosnak tekintik, miért lön Ackab és Jezabel oly szigorúan büntetve, mivel Nabothnak szőlejét e'B életét elvették, ha a király
