Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
199 Azt hihetné tán valaki, hogy, noha a forrás tiszta maradt, a magyarázók azért léptek fel, hogy a csatornákat fölzavarják, vagy akaratuk ellen azt akarják mondani, hogy a hitigazságok az uralkodóknak oly kedvezők s hasznosak, s föladatuk legnagyobb részének könnyítésére oly hathatósak, hogy egészen az ő kívánságuk s az államhatalom vagy kormány céljai szerént látszanak alkotva lenni.“ „Evvel nem azt mondjuk, hogy az embereket egyedül a religio által kell kormányozni, a birói tisztet egészen meg kell szüntetni, a törvényeket s büntetéseket alkalmazáson kiviil helyezni. Ha a hitigazságok hatályosságáról meg vagyunk győződve, azért nem vagyunk annyira elbizottak, hogy a törvények s az államisme jótéteményeit nélkülözhetőknek, s szükségteleneknek tartsuk. Az apostol szerént a törvények csak az igazaknak szükségtelenek ; minthogy azonban, sok rósz ember is van, kik halálukra s Isten rettenetes iteletére nem gondolván csak szenvedélyeiknek élnek, a világi törvények és büntetések ezek féken tartására szükségesek. A kath. religio tehát nem zárja ki a jó államtant, s nem is gyöngíti hatályát, hanem inkább támogatja, s ettől viszont támogattatik, hogy a népeket saját hasznukra kormányozhassa, minek folytán ezek kevésbbé szigorú bánásmódban részesüljenek.“ III. „A ténynek, hogy a kath. államokban mérsékeltebb és szelidebb kormány elégséges, második oka azon segélyben rejlik, melyet az evangélium malasztja a jó teljesítésére s a rósz kerülésére részint a szentségek vétele, részint a Szentlélek ajándékai által nyújt. E [nélkül minden törvény nyomasztó, e kenettel minden iga édes, minden teher könnyű.“ A harmadik cikkben, hol a királyságot ellenei vádja ellen védi, a zsarnokságnak, melyet rá kenni iparkodnak, vádját visszautasítja, s mindjárt átmegy a királyi hatalom törvényes korlátainak fejtegetésére s megdönti azon bizonyítékot, melyet némelyek, annak jogait nagyitandók, a szentirásból akartak támogatni, s igy szól : „Ha némelyek a királyságnak szemére hányták, hogy alatta a polgár birtoka nem biztos, mert a fejedelem elveheti, nem annyira az egyeduralmi kormányforma, mint inkább a zsarnokság lényege ellen keltek ki. „Mit használ (úgymond Theseus Euripidesnél), az örökösök számára gazdagságokat halmozni össze s a leányoknak szorgalmas nevelést adni, ha az előbbiek legnagyobb i észét valamely zsarnok viszi el, s az utóbbiak legféktelenebb kéjeinek kénytelenek szolgálni ?“ „Ebből világos, hogy, ha egy fejedelem hivatalát vádolják, csak zsarnokról van szó. Igaz, hogy a gyakori túlkapások, melyeket a királyok hatalmokban elkövettek, hatalmuk nevének s alakjának fölcserélésére vezettek. Mások azt jegyezték meg, hogy a régieknek az igazi királyi hatalomról alig vala fogalmuk ; ennek mindenesetre úgy kelle lennie, miután azt csak elfajulásában ismerték.“ „Ez alkalmat nyújt nekem egy megjegyzésre azon eset felett, midőn
