Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
190 egyébre nem alkalmasak , csak a tudatlanok elámitására. Ezek kellő bizonyítására a szentirás és hagyomány azon helyeit, a zsineki, hogy őket vezesse, kormányozza, és kötelmeit mint fő és vezér teljesítse, ő pedig azt mondá, hogy megparancsolta : vedd magadra őket. P o r- t a e o s. Szükségtelenül látszik tehát panaszkodni, miután mást kötelmid * nem kapott, mint hogy fejők legyen, őket vezesse és kormányozza. Nehány szót a gondolkodókhoz ! A ki tudja és érti, mit tesz uralkodni és főnöknek lenni, tudja egyszersmind, hogy uralkodás és teher egy és ugyanaz. A szavak „regere“ és „portare“ egyértelműek, nincs uralkodás, nincs hivatal teher és nehézség nélkül. Midőn Jákob fiainak kötelmeiket elsorolá, Rubent az örökségben elsőnek és hatalomra nézve legnagyobbnak mondta : Prior in donis, major in imperio. Es sz. Jeromos igy fordítja : major ad portandum; mert uralkodás és teher egy és ugyanaz ; és minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb a teher és nehézség. Sz. Gergely erkölcstanában azt mondja, hogy a hatalom, erő és uralom, melyet a királyok mindenki felett gyakorolnak, nem kitüntetésnek, hanem inkább tehernek tekintendő : Potestas accepta non honor, sed onus aestimatur. És ez igazságot a legelfogultabb pogányok is elismerték ; e szempontból indulva ki, mondá egyvalaki a másikról, kiben az Apolló istentől nyert tisztség nagy’ büszkeséget és önelégültséget keltett: Laetus erat, mixtoque oneri gaudebat honore; úgy hogy uralkodni, parancsolni némi tisztelet és nagy terhek keveréke gyanánt tűnik fel. Es a latin szó, mely a tiszteletet fejezi ki, a terhet megjelelő szótól csak egy betűvel különbözik : (H)o nos, onus; s voltak mindig, s lesznek is mindig, kik a tisztelet végett a terhet magukra vállalják, noha mindnyájan a terhelőkből lehetőleg keveset, s a megtisztelőkből lehetőleg sokat választanak, ha mindjárt ez nem is a legbiztosabb. Ha ily hangot hízelgésnek nevezünk, nehéz lesz kitalálni, mily modorban mondja ki az ember az igazságot. Aztán a mondottak nem pusztán mondatnak, hanem oly hatálylyal köttetnek a király szívére, hogy majdnem tiszteletlenséggel volna határos, ha a gyermeki őszinteség, melylyel kiejtetnok, érzelmeinek tisztaságáról nem tanúskodnék. Az idézet terjedelmes, de nagy7 jelentőségű is, mert benne a korszellem tükröződik vissza. Sok más bizonyítékot is hozhatnék fel annak megmutatására, mily7 jogtalanul neveztetik a kath. papság a zsarnokság uszályhordozójának; mindamellett, mielőtt e tárgyat bevégezném két kitűnő helyet fogok idézni a tudós pater Ferdinand de Ceballostól — jeromos-szerzetes volt a sz. Izidor dei Campo kolostorban — ki az álbölcsé szét ről, vagy az athei s mus, deis mus, mater i a 1 i s m u s r ó 1 s a többi uj felekezet ről mint a fejedelmek, koronák s minden jogszerű fois öbbse'g árulóiról irt munkája által lön ismeretes. Lássukj mily éleslátással Ítéli meg e tudós szerzetes a religio befolyását a társadalomra a 2. k. 12. fej. 2. cikkében.
