Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenharmadik fejezet
193 jUnk át a föltett kérdések másodikára és vizsgáljak, melyek a fel- sőbbség kötelmei, s vájjon az egyház tauit-e valamit e tekintetnek és nyugalomnak átengednie, hanem kell, hogy első legyen a kormányzásban és tanácsban, és a hivatalos ügyekben, szünet nélkül és fáradhatla- nul őrködvén, hogy hivatalában mindenki megtegye a magáét. Ily értelemben tekinté a jelképet Jeremiás is, miután Istennek e kérdésére: mit lát, azt feleié : Virgam vigilantem ego video. Te helyesen láttál, és én igazán mondom neked, hogy én, mint fő, testem felett őrködöm, hogy én, mint pásztor, juhaim felett őrködöm, hogy én, mint király és uralkodó minden alattvalóm felett fáradhatlanul őrködöm. Ke gém festinantem, a chaldeus igy fordítja : egy siető királyt ; mert habár szemei vannak és lát, mindazonáltal, ha nyugalmának, hajlamainak és gyönyöreinek engedvén át magát nem siet egyik helyről a másikra s nem igyekszik a jót és roszat, mi országában történik, látni és tapasztalni semmire sem megy ; meg kell gondolnia, hogy ő a fej, az oroszlán feje, mely még álomban is nyitva tartja szemeit ; hogy ő a pálca, melynek szeme Jőrködik ; azért nyissa ki szemeit és ne aludjék bizva másokban, kik tán vakok, vagy kiknek vakand-szemeik vannak ; kik, ha látnak is, csak sajátjokra tekintenek, s azt keresik, mi saját hasznukra s előnyükre szolgál. Vannak szemeik, de — bár ne volnának ! — csak maguk számára, mint a sasok és a ragadozó madaraknak. A negyedik fejezetben, melynek fölirata: „A királyok kötelméről“, a királyi hatalom eredetét és kötelmeit igy fejti ki : „Ebből következik, hogy a királyságnak vagy' a királynak, ki főnek mondatik, behozatala, nemcsak magának a királynak, hanem egész országának hasznára és javára vala. Azért nemcsak önmaga helyett s önmagáért, hanem mindnyája helyett s mindnyájáért neki kell látni, hallani, érezni és gondolkozni. Nemcsak saját ügyeit, hanem alattvalói javát is köteles szem előtt tartania, miután vé- gettök s nem egyedül önmagáért nyeré a királyi hatalmat. Gondoldmeg (mondá Seneca Nero császárnak) Rem publicam non esse t u a m, sed te Reipublicae. Amaz első emberek, kik a magányosságot elhagyva társas életre szövetkeztek, belátták, hogy ösztön szérűié g kiki csak magáról s övéiről gondoskodik, nem pedig mindenkiről; azért megegyezőnek abban, hogy egy tekintélyes embert válaszszanak, kihez mindenkit olya modhassék, mindnyája közt a 1 e g- becsületesebbet, a le g józanabb belátásut és legvitézebbet, ki mindnyája fülé helyeztessék, mindnyáját igazgassa, mindnyája fölött őrködjék, és mindnyája közös jóllétéről és hasznáról gondoskodjék, mint az anya gyermekeiről, a pásztor juhairó 1. S megfontolván, hogy ily ember, ki nem saját, hanem idegen érdekek fölött őrködik (minthogy akkor mind nyáján kezük munkája után éltek) saját fen tartási szükségeit nem szerezheti meg, elhatározák, hogy élelmezés/; ről BALM. PBGT. KATH. II. KÖT. 13
