Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkettedik fejezet
187 ditione ac numine, eosdemque optime de genere hominum mereri, et qualis quisque sit, quid agat, quid in se admittat, qua mente, qua pietate colat religiones intueri, piorumque et impiorum habere rationem.“ (Cic. de nat. deor. 2.) Ezen igazságokat mélyen a szivekbe kell vésni : a társadalom ráksebe, egészben nem származik politikai eszmékből vagy tanrendszerekből, a rosznak gyökere a hitetlenségben fekszik, s ha ennek nem vetünk gátat, hasztalan terjesztjük a legszigorúbb erkölcsi elveket. Hobbes mindenesetre többet hizelgett a királyoknak, mint Bellarmin ; s mégis, melyik mély belátásu fejedelem nem becsüli többre, mint alattvalót, a tudományos és jámbor vitatkozót, a Leviathan szerzőjénél ? *) *) Sok megjegyzésre méltó helyet idézhetnék az olvasónak, melyekből azonnal láthatná , mily kevéssé egyeznek meg a kath. papság ellenei az igazsággal, midőn szemére hányják, mintha a zsarnokságnak kedvezne, s vele megvetendő szövetségre lépett volna. Hogy azonban nagyszámú idézetek s bizonyítékok elsorolásával fárasztó ne legyek, rövidség okáért csak egy példát fogok felhozni a véleményekről, a mint ezek a tizenhetedik század elején Spanyolországban, néhány évvel II. Fülöp halála után körülszárnyaltak ; azon fejedelem halála után, kit mindenkor a vallás1 rajongás s a zsarnokság iszonyatos megtestesüléseül festenek. Azon sok munka közt, melyeket akkor e tárgyról irtak, egy egészen sajátságos létezik, mely nem látszik nagyon ismeretesnek. Cime ez : Értekezés a keresztény államról és államszervezetről, királyok, fejedelmek s helyettes kormáyzóik számára. Santa Maria-i Frater János, sarutlan szerzetestől San José tartományban, dicső szent Ferenc atyánk rendjéből. 1615-ben Madridban nyomatott, minden megengedés, jóváhagyás s a többi megkivántató kellékek mellett, s azon időben kedvező fogadtatásra kelle találnia, miután 1616-ban De Cormelles Sebestyénnél uj kiadása jelent meg. Ki tudja, nem e munkából meríté-e Bossuet a gondolatot, állam- tudomáyáta szentirás szavai után dolgozni ki? A cim mindenesetre hasonló, s az eszme ugyanaz, csakhogy másként van kifejtve. „A nehézségeket, úgymond, legyözhetöknek hiszem, miután a királyoknak ez értekezésben nem saját véleményeimet terjesztem elé, s nem is olyanokat, melyeket nagy bölcsészekből vagy emberi iratokból merítheték, hanem Isten- és szentéinek szavait, s az isteni és esalhatlan iratokat, melyek tanát ők mint keresztények minden hatalmok és méltóságuk mellett sem vethetik meg és mellőzhetik, minthogy azok a Szentlélektől sugalltattak. És ha példákat hozok fel pogány királyokról, s az ókort ide vonom, s Isten népén kivül bölcsészek szavaival élek, ez csak mellékesen történik, s olyformán,
