Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenegyedik fejezet

169 tárgyak módjára egyik kézből a másikba megy át. Azonban, vizs­gálva e kérdést, nem azért, hogy megtudjuk, vájjon ezen erkölcsi lény, mielőtt egyik személyhez jutott, volt-e már egy másiknak ke­zében ; hanem csupán, hogy meggyőződjünk arról, honnan szárma­zik, mily jogokat ad s mily kötelmeket ró .az emberre : úgy fogjuk találni, hogy a ki azt mondja : „Én közlöm veled e hatalmat, add át azt, a kinek s a mikép akarod“, nem mást fejez ki, mint ha más szavakkal ezt mondta volna : „Azon egyénnek, a kit te akarsz s azon módon, a mint te akarod adom át e vagy ama hatalmat, csu­pán a te választásod erejénél fogva.“ A mondottakból következik, hogy most már akár a közvet­len hatalom véleményét fogadjuk el, akár az ellenkező vélemény­hez szegődjünk : az öröklő és a választott uralkodók és általában a legmagasb felsőbbségnek legfőbb jogai bármily kormányforma mellett — egyformán szentek, az isteni főhatalom által egyiránt biztositvák. A kormányformák különbsége legkevésbbé sem vál­toztat a kötelmen, mely szerént a jogszerű felsőbbségnek magunkat alávetni tartozunk ; úgy, hogy a ki a köztársaság elnökének oly országban, hol e kormányforma jogszerű, az engedelmességet meg­tagadná, nem kevésbbé szegülne ellen Isten rendeletének, mint az, a ki a legkorlátlanabb fejedelem iránt engedetlen. Bossuet — da­cára a királyság iránt viseltető előszeretetének — oly tartományban s oly időben, melyben a király igy mert nyilatkozni : „A z állam én vagyok“; s oly miiben, mely nem akart más lenni, mint egy tökéletes értekezés az államtudományról a szentirás igényei szer ént, a most említett igazságot a legnyiltabban s határozottabban vitatja. „Kötelesség — úgymond — alkalmaz­kodni azon kormányformához, mely az illető tartományban létezik“; s vonatkozva szent Pál apostolnak a romaiakhoz irt levele 13-dik fejezetének ama szavaira : „Mindenki vesse alá magát a fensőbb hatalomnak; mert nincs hatalom, hanem csak Istentől, és a mely létezik, az az Istentől rendeltetett ; azért, ha valaki ellenszegül a ha­talomnak, az Isten rendeletének szegül ellene ; kik pedig ennek ellenszegülnek, önmaguk vonnak magukra kárhozatot“, igy foly­tatja : „Nincs kormányforma, vagy emberi intézmény, melynek ne lennének meg hiányai, úgy, hogy azon állapotban kell élnünk, melyet a nép hosszú idő alatt megszokott ; azért az Isten min­den jogszerű kormányformátpártfogása alávesz;

Next

/
Oldalképek
Tartalom