Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenegyedik fejezet
hogy az közvetve, mások pedig, hogy közvetlenül származik az Istentől. Az elsők azt mondják, hogy, ha az eme hatalom s t i t, qui hoc ordinavit, ut talibus subjiciamur. Hocenim contraillos dicitur, qui se putabant ita debere uti libertate Christiana, ut nulli vel honorem deferrent, vel tributa re d- derent. Unde magnum poterat adversus Christianam religionem scandalum nasci a principibus seculi.De bona potestate patet, quod eam perfecit Deus rationabiliter. De mala quoque videri potest, dum et boni per eam purgant et mali damnantur, et ipsa deterius praecipitatur. Qui potestati resistit, cum Deus eam ordinaverit, Dei ordinationi resistit. Sed hoc tam grave peccatum est, quod qui resistunt, ipsi pro contumacia et perversitate sibi damnationem aeternae mortis acquirunt. Et ideo non debet quis resistere, sed subjici. A felsöbbségi hatalom eredetét, feladatát, kötelmeit, korlátáit, mindent föllelhotni e kitűnő helyen ; e mellett megjegyzendő, hogy a szent férfiú határozottan megerősíti a szövegben nyilvánított állításomat azon hamis felfogást illetőleg, melyet az első időkben a keresztény szabadságról terjesztenek, midőn azzal a világi és különösen a nem keresztény felsőbbségek eltörlését összekötve lenni hitték. Utal a botrányra is, mely e tanból keletkezhetett, és megmutatja, hogy az apostoloknak, habár ők a felsöbbségi hatalomnak sem rendkívüli, sem természetfölötti eredetet — minő a lelkihatalomé — tulajdonítani nem akartak, mégis különös okaik voltak, hogy a hívőknek szívökre kössék, miszerént ama hatalom Istentől származik, és a ki annak ellenszegül, Isten rendeletének szegül ellene. A következő századokban ugyanez elveket a legjelesebb férfiak fejtegették. Cornelius a Lapide a nevezett helyet ép úgy értelmezi, mint szent Anzelm, és ugyanazon érveket hozza fel, hogy kitüntesse az indokokat, miért kívántak az apostolok engedelmességet a világi felsőbbségek iránt. !gy ír: • Omnis anima (omnis homo) potestatibus sublimioribus, id est principibus et magistratibus, qui potestate regendi et imperandi sunt praediti ; ponitur enim abstracto pro concreto; potestatibus, hoc est potestate praeditis, subdita sit, scilicet iis in rebus, in quibus potestas illa sublimior et superior est, habetque jus et jurisdictionem, puta in temporalibus, subdita sit regi et potestati civili, quod proprie hic intendit Apostolus, per potestatem enim civilem intelligit ; in spiritualibus vero subdita sit Prae> latis, Episcopis et Pontifici. Nota: Pro potestatibus sublimioribus, potestatibus supereminentibus vel praecellentib us, ut Noster vertit 1. Pet. 2. sive regi quasi praecellenti, Syrus vertit, potestatibus dignitate praeditis: id est, magistratibus seeularibus, qui potestate regendi praediti sunt, sive consules, praetores etc. Seculares enim magistratus hic intelligere Apostolum patet, quia his
