Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harmincnyolcadik fejezet
2 Tették volna csak ezt a katholikusok, legott elévették volna a gúny minden fegyverét, hogy e tettet gyalázattal halmozzák s a megérdemlett szégyenbélyeget rásüssék ; csak azon férfiú, ki a katholicismusnak élethalálharcot üzent, bírhatott néhány bölcsészt arra, hogy ne a legnagyobb iszonynyal tárgyalják egy oly szerzetes támadó beszédeit, ki a papi nőtlenség elleni első érvül saját fogadalmát szegte meg és szentségtörést követett ei. Azon század többi rendbontói, méltó mesterök példáját utánozák, s mindnyájan az Írásban és bölcsészeiben keresék a fátyolt, melylyel nyomorukat befödhessék. Igazságos büntetés volt tehát, hogy a szív tévelyei a szellem elvakultságát vonták maguk után, hogy a szemtelenség té- vely által kívánta magát kisértetni. Soha sem alacsonyítja le magát a lélek jobban, mint midőn önmagát teszi azon hiba részesévé, melyet mentegetni akar ; akkor nem téved, hanem meggyalázza magát. A protestantismus eme gyűlöletét a szerzetesrendek ellen a bölcsészetnek is áthagyományozá , s innen van , hogy minden felforgatás, melyet a protestánsok vagy bölcsészek kezdettek és vezettek, a szerzetes élet iránti türelmetlenségben, vagy a rendtagok elleni kegyetlenségben tűnt ki. Mit a törvény nem tett, elvégezte a tőr vagy a bélyegző fáklya ; s kik a gyilkot kikerülték, a szükség és éhség lassú halálának estek martalékául. Mint sok egyébből, úgy e pontból is világosan kitűnik, hogy a hitetlenség hölcsészcte a reformatio egyik leánya. Erre nézve alig van meggyőzőbb érv, mint ha összehasonlítjuk mindkettő történelmét, tekintettel a szerzetesrendek eltörlésére. Mindenütt ugyan - azok a hízelgések a királyok iránt, a polgári hatalom jogainak ugyanazon túlbecsülése, ugyanazon kifakadások az állítólagos hát rányok ellen, melyeket a társadalom szenvedett, ugyanazok a rágalmak , csak a neveket és évszámokat kell megváltoztatnunk ; s itt azon sajátságot is megjegyezhetjük, hogy alig vehető észre a különbség, melyet állítólag korunk nagyobb türelmessége és erkölcsfino- mitása eszközölt. De igaz-e hát, hogy a szerzetesrendek oly megvetendők, milyeneknek őket feltüntetni akarják ? Igaz-e, hogy még csak figyelmünket sem érdemlik, s hogy minden rájok vonatkozó kérdés azonnal meg van oldva, mihelyt az ember e szót : fanatismus kellőleg méltányolhatja? Csakugyan semmi olyat sem fedezhet föl rajtok a figyelve vizsgáló, az igaz bölcs, mi a kutatást megérdemelné ? Majdnem hihetetlennek látszik, hogy nagyszerű eseményeket átélt
