Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Negyedik fejezet
42 kikutatván a tudás legrejtettebb ösvényeit, keresztülhatolván a te- vékenységök s bátorságuk útjába eső legmerészebb pályákon, a szellemi és anyagi természet roppant területén : vándorlásaikból meghiúsult várakozásuk egész érzetével térnek vissza, és mindnyájan biztosítanak bennünket, bogy tekintetök előtt szép ábránd foszlott szét, hogy árnyékként tűnt el a fennséges kép, mely őket oly hatalmasan vonzotta ; mindnyájan elmondják, hogy mihelyt világossággal elárasztott égbe véltek lépni, megrémülve akadtak a setétség országára s megrettenve vették észre, hogy újólag a tudatlanság terén állanak. Azért beszélnek mindnyájan bizalmatlansággal a szellem erőiről, — ők, kikben mégis a legélénkebb meggyőződés él, hogy erőik nagyon felülmúlják embertársaik erejét. „A tudásban, mondja a mélybelátásu Pascal, két szélsőség érintkezik, az első a természetes tudatlanság, ebben az emberek mind megegyeznek születésükkor ; a másikban a nagy lelkek találkoznak, kik miután mindent átkutattak amit emberek tudhatnak, végre azt veszik észre, hogy m i t s e m tudnak. A katholicismus igy szól az emberhez : „Szellemed gyenge és sokban segéd- és vezetőre van szüksége“; a Protestantismus pedig igy szól hozzá : „Téged világosság áraszt körül, menj a hova akarsz, legjobb vezéred enmagad vagy.“ E két vallás melyike egyezik meg a legmagasabb tudás tanaival ? Nem lehet már többé meglepő, hogy a protestantismus legnagyobb szellemei mind bizonyos hajlammal viseltettek a katholika vallás iránt, s nem kerülhette ki figyelmöket ama bölcseség, mely azon gondolatban rejlik, hogy az emberi észt némely dolgokban valamely mellözhetlen tekintély Ítéletének vessük alá. Mert mit nyer az emberi szellem, ha oly hatalom nyilatkozatát veti el, mely eredetében, alapításában, fennállása, tana, és eljárásmódjában mindama kellékeket egyesíti, melyek az isteni hatalmat megilletik? Mit nyer, ha a legfontosabb dolgokban képzelődése sugallatát követi s a legkülönfélébb pályákat bebarangolja a nélkül, hogy egyébre találna tévedései, küzdelmei és csalódásai emlékeinél ? Ha az emberi szellem, erejének szerfelett nagy jelentőséget tulajdonit, tekintsen történelmére, s elvitázhatlan bizonyítékát ta- találja benne annak, hogy ez erő magábanvéve nem szerezhet neki bistonságot. — Rendszerekben gazdag, mentségekben kifogyhatlan, gondolatokban ép oly termékeny, mint képtelen arra, hogy azokat megérni hagyja ; telve hemzsegő eszmékkel, melyek alig fejlődtek
