Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmadik fejezet
29 férfiak szakadatlan sorban következének egymásután, kik vagy katholikusok voltak, vagy oly tudós társasághoz tartoztak, melyben a kath. egyháztól nyert igazságok voltak még érvényben. Ha isteni eredete sajátságos jeleitől eltekintve csak mint valami iskolát vagy felekezetet tekintjük, mégis állíthatjuk , hogy az imént jelelt tényben oly rendkívüli tüneményt mutat, hogy sem hozzá hasonlót találni nem lehet, sem a dolgok közönséges menetéből ki nem magyarázhatjuk. Az emberi szellem történelmében nem újság ugyan, hogy nagy és tudós férfiak nagy száma egy ideig többé vagy kevesbbé józan tant vallott, minthogy e tényeket mint az ó- mint az újkor bölcsészeti iskoláiban feltaláljuk ; de hogy valamely tan századokon keresztül fennállt és minden idő és ország tudósait párthívei közé számította, és pedig oly tudósokat, kiknek személyes véleményei egészen különbözők, szokásai egymástól egészen idegenek, érdekei egészen ellenkezők, a kiknek igyekezetei homlokegyenest ellenkeztek egymással, ezen tünemény uj, páratlan, és csak a kath. egyházban található. Noha a tanításban hitet, egységet követel, az oktatást mégis folytonosan elősegíti és mindent külön vizsgálat alá helyez. Ösztönöz, sarkal azon alapok vizsgálására, melyeken a hit nyugszik, s megkérdezi e felől a régi nyelveket, az ősz hajdanisor emlékeit, a történelem hogyományait, a tapasztalati tudományok felfödözéseit s ez elemző tautételeit ; merész önbizalommal jelen meg mindenkor azon magas iskolák közepette, hol a tudós világ díszei miudmegannyi gyúpontban mindazt egyesítik, mit az előbbi kor nekik hátrahagyott és a mit saját fáradozásaikkal ahhoz szereztek, — ez vala mindenkor, ez most is az egyház tana. Hogy pedig mindamellett hite s tanítása egységében ingatlanul megmarad ; hogy körében azon férfiak fényes seregét szemléljük, kik számos tudományos harcban szerzett babérok dacára vidám nyugalommal hajtják meg előtte homlokukat anélkül, hogy ezt szé- gyenlenék vagy a nélkül, hogy a fejőket körülragyogó dicsfényt az által elhomályositatni vélnék. Kik a katholicismust a mindenütt felmerült számos felekezetek egyikének tekintik, mutassanak elő valami tényt, melyet evvel össze lehetne hasonlítani, fejtsék meg, hogyan állíthat elénk az egyház folyvást oly tüneményt, mely oly nyilt ellenmondásban áll az emberi szellem öröklött állhatatlanságával ; mondják meg mikép vihette véghez a romai egyház ezen csodalényt és mily titkos
