Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
407 szükséges segédeszközök, hogy a tengerparton fegyvertelen személyek ellen az erőszakoskodás minden nemei gyakoroltathassanak. Halljuk, miként nyilatkozóit II. FUlöp 1567. Nyolcadik könyv II. fejezet az uj összeállítás szerént. XX. törvény. Nehéz büntetést ró Granada királyságnak azon lakóira, kik a törököknek, móroknak vagy zsidóknak valami szolgálatot tesznek, szállást adnak vagy segédkezet nyújtanak , őket tudósítják vagy netán levelezést folytatnak velők. „II. Fiilöp. Madridban 1509. december 10-én. Tudomásunkra esett, hogy azon intézkedések dacára , melyeket mi országaink tengereinek és tengerpartjainak oltalmazására és biztosítására vizen és szárazon, különösen pedig Granada királyságban tettünk, — a törökök, mórok, korzárok és mások a nevezett királyságnak közelében és annak öbleiben, tengerpartjain és hajóállomásain a keresztényeket rabolni, rajtok méltatlanságokat, erőszakoskodásokat elkövetni, s őket rabokká tenni meg nem szűntek, mint az nyilvánvaló dolog. Ez rajok nézve könnyű és veszélynélküli üzlet volt és most is az, minthogy szövetség- s egyetértésben állanak az ország némely lakosaival, kik nekik tanácsot és utasításokat adnak, őket házaikba befogadják , segélik és támogatják ; míg mások ezenfelül feleségestül, gyermekestől s prédástó)—mely nem más, mint a keresztények és azok vagyona — a mórokkal és törökökkel kiköltözködnek, — az elsők pedig az említett lakosok közöl, kik ezen dolognak tudomásuk és befolyásuk által részesei ugyan, de az országban maradnak, sohasem bűn hó'dtek és most sem büntettetnek Úgy látszik , hogy nincs meg a kellő és teljes szigoruságu eljárás ; a nehézségeknek jelentékeny része a nyomozások- s vizsgálásokban, sőt a törvényszékek- és bíráknak, kiknek ezen vétkeseket felfedezniük és megbüntetniük kellett volna, gondatlanságában és hanyagságában is fekszik. Miután tehát mi tanácsunkban erről értekeztünk és azt végeztük volna, hogy ellenintézkedések tétetnének, mivel ez , a mi Urunk Istenünk tiszteletét, nem különben saját javunkat és a közjót oly igen közelről érdekli, beleegyezésünket adtuk a következő rendelet közrebocsátására stb.“ Evek múltak cl, s a muhamedán és keresztény nép közt még mindig folytak az ellenségeskedések. Ámbár a muhamedánok sok vereséget szenvedtek, a keresztények még sem voltak kielégítve. Már pedig természetes, hogy az oly nép, mely annyi megaláztatást tűrt, a boszu alkalmát keresi, innét van, hogy nem"tűnik fel bihetlennek, hogy az összeesküvések, melyek nekik bünül rovatnak fel, csakugyan léteztek. Különben bármint legyen a dolog, annyi áll, hogy a közvélemény azt tartotta, s ez okozta, hogy a kormány is komolyan aggódott. Ennek bizonyítására olvassuk el, mit III, Fiilöp 1609 ben a moriskok kiűzését illető könyvben mondott. Nyolcadik könyv. II. fejezet az uj összeállítás szerént. XXV. törvény ; mely által a moriskok az országból száműzettek ; ennek okai és az eszközök, melyek ezen célra használtattak. „III. Fiilöp Madridban 1609-ik december 9-én. Az ezen országokban lakó moriskok, huzamosb időn át sokkediez- ményben részesültek, a sz. inquisitio törvényszéke sokféle büntetéssel is
