Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchetedik fejezet
400 kodásra, ellenmondásra kényszerít, ha csak Spanyolország minden dicsőségét egy vonással eltörölni, babérait összetépni és hazátokat megtagadni nem akarjátok. Miután számunkra nagyszerű emlékeknél egyéb fenn nem maradt, ne vessük el ezeket, mert ezen emlékek egy nemzetnél azok, mik egy elvirágzott nemzetségnél egykori fényének jelei: a szellemet emelik, szerencsétlenségben erősítenek, ébren tartják a szívben a reményt, és uj jövő alkotására működnek közre. A protestantismus behozatalának közvetlen eredménye, úgy mint más tartományokban, Spanyolországban is polgárháború lett volna. Ennek ránk nézve annál veszélyteljesebbnek kellett volna lennie, miután mi a legbajosabb körülmények közt voltunk. A spanyol birodalom egysége a polgárháború zavargásainak rázkódta fásainak nem állhatott volna ellent, mert részei oly annyira különfélék és hogy úgy mondjam , oly lazán függtek össze egymással, hogy azokat legkisebb lökés elválaszthatta volna egymástól. Navarra és Aragónia királyságoknak törvényei és szokásai nagyban különböztek a kastiliaiaktól ; eleven és a rendek gyakori gyűlései által táplált függetlenségi érzet élt még ezen meggyözhetlen népekben, és kétségkívül felhasználták volna az első alkalmat, hogy lerázzák az igát, mely nekik oly alkalmatlannak tetszett. Ez által és azon pártoskodások által, melyek az összes tartományok szivében dúltak volna, a birodalom nyomoruan szétdaraboltatott volna, kivált midőn oly sok felelősséget kelle Europa-, Afrika- és Amerikában magán hordania. A mórok még láthatárunkon bellii állottak, a zsidók Spanyolországot még nem felejtették el, s bizonyosan felhasználta volna mindkettő a kedvező időpontot, hogy civódásunk által újra felemelkedjenek. II. Fülöp politikájától függött talán a spanyol birodalomnak nem csak békéje, hanem léte is. Most zsarnokságról vádolják , ellenkező esetben gyengeség és tehetetlenségről vádolták volna. Egyike a legnagyobb igazságtalanságoknak, melyeket a vallás védői ellen intézett harcokban annak ellenségei elkövetnek, azon szokás, hogy őket csalárdságról vádolják, s mindenütt álnokságot, piszkos és haszonleső érdekeket tesznek fel. Ha p. o. II. Fü löp machiavellismusáról beszélünk, akkor azt tételezzük fel, hogy az inquisitio egyházi intézmény alakjában tulajdonkép nem volt egyéb, mint a ravasz fejedelem politikájának kész eszköze. Olyak szemeiben, kiknek a történelem tanulmányozása csak élces és esi-
