Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchatodik fejezet
387 csészék azt folyamokként folyaták. Mit használ az áldozatnak, ha hóhérjai türelmet hirdetnek ? Ez nem egyéb, mint a büntetést a gúny epéjével keseríteni meg. Roma eljárása az inquisitio törvényhatóságának gyakorlatában a katholicismus legjobb védelme azok ellen, kik azt barbár és vérszomjuuak szeretnék előtüntetni. De valóban mije is van a ka- tholicismusnak közös a tulszigorral, mely itt vagy ott rendkívüli körülmények következtében kifejlett, a] hol az egymás mellett élő néptörzsek közt ellenséges féltékenység uralkodott, hol az egyik veszélyekkel vala fenyegetve, vagy az uralkodók országuk nyugalmát, vagy hódításaik biztosságát láták veszélynek kitéve ? A spanyol inquisitionak kimerítő vizsgálatába, annak eljárásába a titkos zsidók ellen, nem ereszkedhetem, és míg távul attól, hogy szigorát ezek ellenében, a pápák által gyakorolt és ajált szelídségnél többre becsüljem, itt csak ama figyelmeztetést akarom tenni, hogy ezen szigor különböző körülmények, a néphaugulat s az akkor még Európában oly általános erkölcsszilajság kifolyása vala, és hogy az itt elkövetett tulság miatt semmi szemrehányás sem tehető a ka- tholicismusnak. Mi több , ha tekintjük a szellemet, mely minden, az inquisitiora vonatkozó pápai rendeletből kitűnik, és az általános hajlandóságot mindenre, miáltal a szigor enyhíthető s a vádlottak s ezek családjainak becsülete megóvható vala, úgy valóban felvehetjük, hogy a pápák rendszabályaikban még tovább meuendettek, ha nem félnek, hogy a királyokat nagyon felingerlik, és végzetteljes viszálkodásokat idéznek elő. Hogy erről meggyőződjünk, csak az aragoniai Cortes sokszor tárgyalt követelései felett való alkudozásokra kell visszaemlékeznünk, s látni fogjuk, mely rész felé hajolt a romai udvar. Minthogy épen a titkos zsidók ellen gyakorolt türelmetlenségről beszélünk, helyén lehetne Luther gondolkodás-módját a zsidókra vonatkozólag tekintetbe venni. Valóban azt hinnők, hogy az úgynevezett Reformátor, a gondolat szabadság alapítója, a heves szónok a pápák nyomása és zsarnoksága ellen, a zsidók iránt a legkegyesebb érzelmektől volt lelkesítve és kétségkívül kell, hogy a protestantismus fejének védelmezői igy gondolkozzanak. Szerencsétlenségökre a történelem nem szól mellettök ; s nagyon valószínűleg a titkos zsidók, ha az eretnek barát leendett Torquemada helyén, nem részesültek volna jobb sorsban. Halljuk védője Seckendorf!' tudósítása szerént, mily eljárást tanácsolt Luthere tekintetben : 2ö*
