Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchatodik fejezet
374 dókban tanúsított eljárását illetőleg felhozhatók. Jobbára az inquisitio vesztőhelyei, máglyái, és némely katholikus fejedelem türelmetlensége zsákmányoltatnak ki az egyház ellenei által, hogy azt kegyvesztetté, az ellenszenv s gyűlölet tárgyává tegyék. Azt is E megkülönböztetést, mely világosságánál és egyszerűsége'nél fogva a legközönségesebb értelem előtt is világos, Rousseau még sem fogta fel, kinek állítása szei'ént az nem egyéb, mint hiú találmány, hasztalan agyrém, és a türelmetlenség két neme egymástól elválaszthatlan. Ha Rousseau amaz állításra szorítkozott volna, hogy, ha a vallási türelmetlenség, tudniillik fentebbi meghatározása szerént, szilárd meggyőződés valamely vallás igazsága felől, valamely tartományban általános lett, a köznapi életben úgy, mint a törvényhozásban határozott törekvésnek kell nyilvánulnia, a másként gondolkodókat nem tűrni, főkép, ha kevés számmal vannak, úgy állítása nagy alappal bírt volna, és megegyezett volna a nézettel, melyet fentebb kifejtettem, hol természetes menetet igyekeztem előadni, melyet az eszmék és a tények e téren követnek ; azonban Rousseau nem ezen álláspontból veszi a dolgot, hanem míg nyilait a katholicismus ellen szórja, azt állítja, hogy a türelmetlenség két neme elválaszthatlan, mivel lehetetlen emberekkel békében élni, kiket elkárhozottaknak tartunk, és azokat szeretni nem volna egyéb, mint Istent, ki őket bünteti, gyűlölni.“ Lehetetlen, hogy valaki jobban elcsavarhasson valamely dolgot, mert ki mondta Rousscaunak, hogy a katholikusok valakit elkárhozottnak tartanak, míg e földön él, s hogy a téves embert nem szerethetni a nélkül, hogy Istent ne gyűlöljük ? Ellenkezőleg nem kellett tudnia, hogy a kötelem, minden embert szeretni, minden ka- tholikusra nézve feltétlen parancs, hitcikk ? Nem kellett tudnia, a mit maguk a gyermekek a keresztény tan elemeiből tudnak, tudniillik kötelezve vagyunk felebarátunkat mint minmagunkat szeretni, és hogy a „felebarát“ szó alatt mindazok értetnek, kik a mennyet elnyerték, vagy elnyerhetik, mely számból senki, míg él, kizárva nincsen. Rousseau ellen fogja vetni, hogy mi legalább ama meggyőződést ápoljuk, hogy a ki ily szerencsétlen állapotban hal meg, el fog kárhozni ; mindazáltal nem gondolja meg, hogy mi haBonlólag vélekedünk a bűnösökről is, habár bűnük nem az eretnekség bűne, még sem állította senki, hogy az igaz katholikusok a bűnösöket nem tüi'hetik, és magukat kötelezetteknek hiszik azokat gyűlölni. Egy vallás sem mutat nagyobb buzgalmat a bűnösök megtérése iránt, és a helyett, hogy a katholika vallás gyűlöletre hína fel ellenük, a szószékekben, könyvekben és értekezésekben ezerszer ismételtetnek a szavak, melyekkel Isten akaratát nyilvánítja, hogy a bűnös el ne veszszen, hanem hogy megtérjen és éljen, s hogy az égben nagyobb öröm van egy megtérő bűnös felett, mint kilencvenkilenc igaz felett, kiknek nincs szükségök vezeklésre. Azt sem szabad hinnünk, mintha a férfi, ki a katholikusok türelmetlensége ellen eként nyilatkozott, valamely egyetemes türelmesség hive volt volna, sőt ellenkezőleg az államban, melyet magának tervezett, a türelemből nem azoknak kellett volna kizáratniok, kik az igaz valláshoz nem tar-
