Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincötödik fejezet
310 és komoran a víg tömegen átlopózni, kedvező álláspontot keresni s renditketlen nyugalommal a válságos pillanatot kilesni látjuk, hogy valamely fényes családot gyászba ejtsenek, és egy egész nemzet fölé nyomort hozzanak a nélkül, hogy ama bizonyosság eltántoríthatná őket, miszerént a közös átok lejükre fog gyűlni, és hogy éltök vérpadon fog végződni ? Ámde, fogják ellenvetni elleneink, ezen meggyőződések nem menthetők ; — megengednek, ha a tieitek menthetők lettek volna, azon különbséggel még is, hogy ti veszedelmes és nagyravágyó terveiteket kényelmesség és kéjelemben, talán a gazdagság ölében és a hatalom árnyékában szőhettétek, míg ők utálatra méltó terveiket a titok, szegénység, szükség és kétség homályába burkolák. Bizonyos emberek ellenmondásai igazán bámulatosak. Ki minden vallást kigunyolt, ki a lélek szellemiségét és halhatatlanságát, az Isten létét tagadta, ki az erkölcsiséget gúny tárgyává tette, és annak legmélyebb alapját aláásta, előttük mindig menthető, sőt dicséretre méltó volt. Az irók, kik ily szerencsétlen feladatot vállaltak magukra, még mindig félistenekül tekintetnek ; az istenséget tehát a templomokból ki kell űzni, hogy bennök ezen iskolák előharcosainak nevei és képei dicsőítessenek ; a tiszteletet gerjesztő székesegyházak boltozatai alatt, a nyugalom helyén, hol a keresztények hamvai feltámadásukat várják, egy Voltaire vagy Rousseau síremlékeit kell felállítani, hogy a jövő nemzedék oda leszáll va, ama csendes és ünnepiesen szomorú lakásokon pár pillanatra magába vonuljon, és igy ezen szellemek sugalmait magába szívja. Mily joggal panaszolkodhatunk akkor, ha a birtok, a család, a társadalmi rend megtámadtatik ? A vagyon szent, de szentebb-e Istennél ? A családra és az államra vonatkozó igazságok, bármily fontosak legyenek is azok, magasb neműek mint az erkölcsiség örök elvei, vagy talán sokkal különbek, mint ezen örök elvek alkalmazása '? De vegyük fel ismét a vizsgálódás fonalát. Ha áll az alapelv, hogy vannak büntetésre méltó tévelyek, oly alapelv, melyet habár nem betti szerént, de legalább valóságban kell hogy mindenki helybenhagyjon, de mely alapelvet betű szerént csak a katholicismus tart fenn egészen, úgy már világos, mily joggal bünteti az emberi hatalom bizonyos tanok hirdetését és terjesztését, és az ezekből származó cselekményeket, a nélkül, hogy tekintetbe venné a meggyőződést, mely a bűnténynek alapul szolgált. A törvény megengedi,