Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincötödik fejezet
368 kérdés forog, meg kellene mindennemű vélemény és vallás híveinek egyezni, azonban az nincs úgy , és egyrészt a katkolikusok, másrészt pedig a hitetlenek s protestánsok közt jelentékeny különbség létezik. Az előbbiek megdönthetien alapéival tekintik, hogy az ész bizonyos tévelyei büntetést érdemelnek, az utóbbiaknál ellenben az ész minden tévelye bünte- len. A katholikusok a tévelyt a vallási s erkölcsi igazságokban legnagyobb sérelmek egyikének tartják, melyet az ember Isten ellen elkövethet, míg elleneik az ily tévelyeket a legnagyobb kimé- lettel mentegetik, sőt mentegetniük kell, hacsak önmaguknak ellentmondani nem akarnak. A katholikusok elismerik ugyan a javíthatlan tudatlanság lehetőségét fontos igazságokban, de ők eme lehetőséget bizonyos körülményekre szorítják, melyeken kivül az embert büntetésreméltónak nyilvániták, azonban elleneik, kik mindenütt a gondolatszabadságra hivatkoznak, melyet semmi egyéb korlátok közé nem szorítnak, mint melyeket kiki jóknak vél, s kik folyvást vitatják,jhogy mindenkinek szabadságában áll minden neki tetsző véleményt felkarolni, végre minden hiveikbe azon meggyőző dést csepegtették, hogy nincsenek sem büntetésreméltó vélemények, sem büntetésreméltó tévelyek, hogy az ember nincs kötelezve lelke legmélyében gondosan kutatni a titkos indokokat, melyek őt az igazságtól eltántoríthatják, végre a lélek természetes szabadságát nem menthető módon az erkölcsivel tévesztették össze, a szabad és a tilos fogalmait a vélemények köréből száműzték, és eme fogalmakat, mint a gondolatra nem alkalmazhatókat tüntették elő. Tudniillik ők az eszmék terén a jogot a ténynyel tévesztették össze, s minden isteni és emberi törvényt haszontalannak, jogtalannak nyilvánítottak. A balgák ! Mintha lehetséges volna, hogy a legfennségesb s legnemesb az emberi természetben ne legyen valamely törvénynek alávetve ; mintha lehetséges volna, hogy az, mi az embert a teremtés királyává teszi, ne működjék közre a világegyetem részeinek egymás közt — és az egésznek Istennel való, szóval ki nem fejezhető öszhangzatához ; mintha ezen öszhangzat létezhetnék, vagy csak gondolható is volna a feltétel nélkül, hogy első kötelme az igazsághoz ragaszkodni. Ebben rejlik mély oka a katliolikus egyház védelmének, midőn az eretnekség vétkét, mint a legnagyobbak egyikét tekinti, melyet az ember elkövethet. Hogyan ! Ti, kik az eretnekség nevének puszta fölemlítésére a szánalom s megvetés mosolyával feleltek, kik
