Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincötödik fejezet
364 kielégítő, az előbbi párbeszéd kell, hogy meggyőzzön ezen igazságról, amennyiben abból megérthetni, hogy a türelem legbuzgóbb védői magukat türelmetlenségre kényszerítve érezhették. Ok erre kötelezve érezték magukat az emberiség nevében, és a közbéke nevében ; következőleg a tan és vallásnézetek iránti egyetemes türelem, midőn az minden kormány kötelessége gyanánt terjesztetik elő, tévedés, és alkalmazhatlan szabály ; mert mi mcgdönthetle- nül bebizonyítottuk, hogy a türelmetlenség minden időben, minden kormánynak alapelve vala és még mindig az, s hogy ugyanennek szigorúbb vagy enyhébb alkalmazása a körülmények különfélesé- gétől, mindenekelőtt pedig a nézponttól függ, mely alatt a kormány, mely azt képviseli, a dolgokat tekinti. Itt fontos jogkérdés merül fel, mely első pillanatra a tanvélemények és az innét származó tettek ellen bármely türelmetlen séget kárhoztató ítéletre látszik vezetni. Azonban közelebbről vizsgálva, más alakot vesz a dolog ; és habár elismerjük, hogy az észnek nem fog sikerülni a nehézséget egyenes bizonyító okokkal teljesen megszüntetni, mindazáltal közvetve és az úgynevezett ad absurdum bizonyítással oda jut, hogy az igazságot megismerheti, legalább oly mértékben, mint azt a vezérre szoruló kétkedő emberi okosság megkívánja. A kérdés ilykép hangzik : „minő joggal lehet valamely embernek eltiltani, hogy bizonyos tan követője legyen és szerénte cselekedjék, ha meg van győződve, hogy eme tan igaz, és hogy ő kötelmet teljesít vagy jogot gyakorol, ha szabályai szerént cselekszik ? Nehogy a tilalom nevetséges legyen, kell, hogy büntetőjog által legyen támogatva ; és ha ti eme büntetőjogot alkalmazzátok, úgy óly embert üldöztök, ki lelkiismeretében ártatlan. A büntetőjog biint tételez fel, és senki sem bűnös, ha lelkiismeretében nem volt az előbb. A bűn gyökere a lelkiismeretben van, és mi csak akkor lehetünk felelősek valamely parancs áthágásáról, ha ezen parancs lelkiismeretűnk szava által hozzánk beszélt. Ha az valamely tettet mint roszat terjeszt elénk, úgy minden szigor dacára, melylyel a törvény azt nekünk parancsolja, sem szabad végrehajtanunk ! s ha valamely tettet kötelmül tűz elénk, úgy minden szigor dacára, melylyel a törvény tiltja, sem szabad elhagynunk.“ Itt kevés szóban a legnagyobb határozottsággal minden ki van fejezve, mi csak a tanvélemények s az ezekből származó cselekmények iránti türelmetlenség ellen felhozható; most fürkész-
