Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincnegyedik fejezet
350 deríteni. Csak a türelmetlenség nevét kell kiejteni. hogy sokakat minden lehetséges komor és hajmeresztő képektől megrettenni lássunk. A törvényhozást, intézkedéseket, a múlt embereit, mindent kegyelem nélkül kárhozat ér, mihelyt a türelmetlenség legcsekélyebb árnyéka fedezhető fel rajtok. Ezen előítéletnek sok oka van : de ha a legjelentősbiket akarjuk megnevezni, Cato mély értelmű mondatát idézhetjük , melylyel sok év előtt állítólagosán elkövetett, és nyolcvanhatodik évében ellene felhozott vétségre ekép felelt : „Nehéz dolog más kornak emberei előtt adnunk számadást cselekedeteinkről, mint a melyben éltünk.“ Vannak tárgyak, melyekről biztos Ítéletet nem alkothatunk, anélkül, hogy ne csak lelkünket, hanem érzelmünket is áthelyezzük azon korba, melynek azok sajátai. És hány ember képes ezen magaslatig felszárnyalni ? Kevésnek sikerül lelkét környezete befolyásától menten tartani, még kevesebbnek szivét. Századunk ellenezen szeretet-buzgó és szent törekvés indokait ; igy látjuk, mint nem késik Jusiinián a püspököket' a kórodák felett nyilvános hatalommal felruházni, úgy, hogy közte és az egyház törvénye, valamint a közjó követelései közt összhangzás uralkodjék. E pont nevezetes tényt tüntet elő, melyet nem hallgathatok el a nélkül, hogy üdvös befolyását ki ne emeljem, értem a kórodák jószágainak, mint egyházi javaknak tekintetbe vételét. Ez nagy fontosságú, noha első te kintetre nem látszik annak ; ekkép ezen javak azon előjogokban részesültek, melyekben az egyházéi: az érinthetlenség védelmében, mely nekik annál szükségesebb volt, minél több veszély és erőszak jellemzi ezen korszakot. Eltekintve ezen sokféle általános zavaroktól, az egyház mégis nagy hatalmat és befolyást gyakorolt a kormányokra és népekre, és ez által nyomatékos és közel igényt tartott fenn magának arra, hogy a kórodák javait oltalma alá vegye, és a hatalmasok kapzsisága ellen lehetőleg biztosítsa. De azt se higyiik, mintha ezen tan némi mellékszándékból hozatott volna be, mintha a birtokközösség e neme az egyház és a szegények közt hallatlan újítás volt volna ; ellenben ezen közösség annyira a szokott rend szerént volt, oly mélyen gyökerezett az előbbi viszonyában az utóbbiakhoz, hogy mint láttuk, a kórodák birtokai egyházi javaknak tekintettek, valamint—s ez különösen figyelemre méltó — az egyház javai a szegények birtokainak neveztettek. Így nyilatkoztak ezen tárgyról a szentatyák, annyira behatottak ezen alapelvek a nyelvbe, hogy midőn utóbb az egyházi javak tulajdonjogáról szóló kánoni kérdést fejtegették, néhányat! egyenest Istennek, mások a pápának, mások a papságnak tulajdoníták; néhány olyan is felszólalt, kik e javakat szegények tulajdonának uevezték. Jogi szempontból ezen felfogás bizonyára nem volt helyes, de már azért is, mert a vélemények csatamezején felbukkant, komoly megfontolásra ad alkalmat.
